Balázs és a Mesefa varázslatos történetei: Karcsi, a beszélgetős kamion
Egy derűs nyári reggelen Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és figyelte, ahogy a fák levelei játékosan kergetik egymást a szélben. A varázskönyv halkan reccsent egyet,
Egy derűs nyári reggelen Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és figyelte, ahogy a fák levelei játékosan kergetik egymást a szélben. A varázskönyv halkan reccsent egyet,
Egy nyári délután Balázs a Mesefa alatt pihent, amikor hirtelen különös, mély morajlást érzett a talpa alatt. A varázskönyv lapjai megremegtek, majd hatalmas robajjal kinyíltak,
Egy nyári délután Balázs a Mesefa árnyékában üldögélt, és egy szív alakú levelet forgatott az ujjai között. A fa csendesen susogott, majd a varázskönyv megnyílt
Egy hűvös, őszi estén Balázs a Mesefa tövében guggolt. A levelek halk zizegése közé valami új hang keveredett – egy kíváncsi susogás, mintha a fa
Egy borongós, esős délután Balázs unatkozva üldögélt a Mesefa alatt. A levelek szinte csöpögtek a párától, de a varázskönyv így is halkan kinyílt – és
Egy különösen csillagos éjszakán Balázs nem a Mesefa alatt, hanem az ablakában üldögélt. A hold fényesen ragyogott, és a csillagok úgy táncoltak, mintha valamit súgni
Egy borongós, esős délelőtt Balázs a Mesefa alatt ült, kicsit nyűgösen. Az eső kopogott a leveleken, és a cipője vizes volt egy pocsolyától. A Mesefa
Egy őszi reggelen Balázs kissé szomorkásan érkezett a Mesefához. A levegőben már benne volt a hideg, de a fa még mindig melegen ölelte a hátát,
Egy hűvös, kora őszi délután Balázs a Mesefa alatt ült, kezében a varázskönyvvel. A levelek zizegtek, mint egy motor alapjárata. A könyv lapjai hirtelen kinyíltak
Egy kellemes őszi napon Balázs a Mesefa alatt üldögélt, egy meleg pokrócba burkolózva. A levelek sárgán, barnán hullottak alá, és az erdőben finom, füstös illat
„Őszi út, ahol nincsenek kérdések” Azt mondják, az ember akkor mosolyog őszintén, amikor nincs benne semmi, amit rejtegetni próbál. Áron ilyen mosollyal lépett be az
Van az a pillanat, amikor csend van a szobában, és gyanús, hogy valami készül. Aztán megpillantasz egy kisgyereket, aki kanalat dug egy plüssmedve szájába, komoly
„Szikra, a tó apró őrzője” A nagyerdő szélén, ahol a fák csendje találkozik a kövek türelmével, rejtőzött egy kis tó, amit csak azok találtak meg,
Aznap délután Balázs egy különösen szép követ talált. Simára csiszolta a patak, olyan volt, mint egy mini lapos kavicsvilág: egyik oldala sötétzöld, a másik barna,
Ha valaha elutaztál egy másik országba, és azon kaptad magad, hogy furcsán néznek rád egy teljesen ártatlan mozdulat után – akkor már tudod, miről szól
„Az Emlékező-tó legendája” Valahol, túl a térképek szélén, túl az ismert hegyvonulatokon, volt egy völgy, amit soha senki nem nevezett el. Az ott élők egyszerűen
– Emléktextilek, elvarratlan szálak és a nő, aki még mindig ott él bennük Az a ruha… az a régi ruha a szekrény hátuljában Tudod, melyikről
„A Lángbagoly és a Csillagcsend” Valahol messze, ahol az égbolt sosem alszik, és a holdat még az idő is tiszteli, ott élt egy különleges lény
Egy ködös, nyúlós délutánon Balázs elbújt a Mesefa tövében. Aznap valahogy semmi nem volt elég érdekes. Az új játszóházban is járt már – csúszda, párnahegy,