Gyermeksarok
Balázs és a Mesefa varázslatos történetei: Széljáró, a homokfutó kalandja
Egy nap, mikor a nap sugarai aranyló fényben úsztatták meg a rétet, Balázs a Mesefa tövében pihent. A fa ágain csilingelve zizegtek a levelek, s
Egy nap, mikor a nap sugarai aranyló fényben úsztatták meg a rétet, Balázs a Mesefa tövében pihent. A fa ágain csilingelve zizegtek a levelek, s
Egy tavaszi délután Balázs a Mesefa árnyékában üldögélt, és ahogy megérintette a repedezett kérget, a fa lágyan felzizzent, majd egy új mese bontakozott ki előtte:
Egy nap, amikor a tavasz első virágai már mosolyogtak a napsütésben, Balázs a Mesefa tövében üldögélt. A levelek között madarak csiviteltek, és a varázskönyv halkan
Egy tavaszi reggelen, amikor az erdő illatozott a virágoktól, Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és halkan kérdezte: – Mesefa, mesélj nekem valami finomról… mondjuk… csokiról!
Egy kora tavaszi reggelen Balázs a Mesefa alá kuporodott, és kíváncsian nyitotta ki a varázskönyvet. A lapok puhán zizegtek, majd a könyvben új történet született
Balázs éppen a Mesefa tövében ült, amikor a varázslatos fa levelei susogni kezdtek, mint mindig, ha egy új történetet akart mesélni. A levelek között aranyló
Egy tavaszi reggelen Balázs a Mesefa tövében ült, amikor a fa aranyló levelei halkan susogni kezdtek. A fiú kinyitotta a varázskönyvet, és új történet szökkent
Egy meleg, nyári délután Balázs újra a Mesefa árnyékába húzódott. A varázskönyv ezúttal halkan susogni kezdett, majd aranyfényben kinyílt, és egy új történet kezdődött: Egy
Egy napsütéses délután Balázs a Mesefa árnyékában üldögélt, ölében a varázskönyvvel. Amikor kinyitotta, a lapok újra megcsillantak, és máris kezdődött a történet… Beni, a kedves
Egy meleg, napfényes reggelen Balázs a Mesefa árnyékában ült. A levelek halkan susogtak, és a varázskönyv lapjai ismét megmozdultak. Egy új mese bontakozott ki előtte,
Egy délután Balázs a Mesefa alatt ült, lába köré kanyarodott a fű, vállára rásimult egy meleg sugár. Belül csend volt benne, de nem a nyugalom
Tömzsi, a bátor nyuszi első napja az erdei iskolában Volt egyszer egy kis nyuszi, akit mindenki csak Tömzsinek hívott. Nem azért, mert duci volt –
Amikor megállsz, és azt kérdezed – boldog vagyok? Volt már olyan pillanatod, amikor csak ültél csendben egy pohár teával, néztél ki az ablakon, és hirtelen
Egy délután Balázs csendesen ült a Mesefa alatt. A fák lombjai között átszűrődött a fény, az árnyékok lágyan elnyúltak a földön. Balázs valahogy máshogy érezte
A játék nem csak játék – ez a gyerekkor nyelve Van egy mondás, amit minden szülő előbb-utóbb megtapasztal: „A gyerek nem játszik – a gyerek
Az erdőben csend volt, olyan csend, amit csak azok hallanak, akik már túl sokáig nem kérdeztek semmit. A lány egyedül állt a fák között, kezében
Egy délután Balázs némán kuporgott a Mesefa alatt. Az ég halvány rózsaszínbe hajlott, a fűben hangyák mászkáltak, mintha mind tudnák, merre mennek. Balázs viszont nem
Egy vasárnapi ebéd, egy közös nyelv Vasárnap dél. A levegőben fokhagymás panír illata úszik, a konyhából hallatszik a sercegés hangja. Az asztalon ott gőzölög a
„Lili és Mogyoró: Az ablak meséi” Egyszer volt, hol nem volt, egy régi, fából épült ház peremén, ahol a napfény lágyan simogatta a deszkákat, és