
Miért gyűjtünk dolgokat, amiket már nem is használunk? Egy polcnyi megnyugvás, egy fióknyi emlék
Van egy kis dobozom a szekrény mélyén. Régi fényképek, mozijegyek, egy hajgumi, amit már évek óta nem hordok, egy biztonsági tű, amiről már nem tudom,

Van egy kis dobozom a szekrény mélyén. Régi fényképek, mozijegyek, egy hajgumi, amit már évek óta nem hordok, egy biztonsági tű, amiről már nem tudom,

A csend esernyője- egy szívhez szóló történet Valahol Kelet-Ázsiában, a fák ködbe burkolt lombjai alatt, egy kicsiny hegyi kolostor állt, ahol idő nem múlt –

Egy délután, amikor az eső csak úgy suttogva esett, Balázs a Mesefa tövében kuporgott, kezében egy vizes könyvvel. Az oldalai kicsit összeragadtak, a betűk néhol

Van valami egészen ősi abban, amikor emberek együtt ünnepelnek. Amikor nem számít a nyelv, a kultúra, a vallás, csak az, hogy színesek a ruhák, hangos

„Őszi út, ahol nincsenek kérdések” Azt mondják, az ember akkor mosolyog őszintén, amikor nincs benne semmi, amit rejtegetni próbál. Áron ilyen mosollyal lépett be az

Van az a pillanat, amikor csend van a szobában, és gyanús, hogy valami készül. Aztán megpillantasz egy kisgyereket, aki kanalat dug egy plüssmedve szájába, komoly

„Szikra, a tó apró őrzője” A nagyerdő szélén, ahol a fák csendje találkozik a kövek türelmével, rejtőzött egy kis tó, amit csak azok találtak meg,

Aznap délután Balázs egy különösen szép követ talált. Simára csiszolta a patak, olyan volt, mint egy mini lapos kavicsvilág: egyik oldala sötétzöld, a másik barna,

Ha valaha elutaztál egy másik országba, és azon kaptad magad, hogy furcsán néznek rád egy teljesen ártatlan mozdulat után – akkor már tudod, miről szól