Gyermeksarok
Balázs és a Mesefa varázslatos történetei: Az óvoda felfedezése
Egy hűvös, őszi reggelen Balázs izgatottan ébredt. Ma volt az első napja az óvodában! Anyukája kézen fogta, és együtt indultak el az óvoda felé. Útközben
Egy hűvös, őszi reggelen Balázs izgatottan ébredt. Ma volt az első napja az óvodában! Anyukája kézen fogta, és együtt indultak el az óvoda felé. Útközben
Egy nyugodt délután, amikor a szellő halkan simogatta a Mesefa leveleit, Balázs kényelmesen elhelyezkedett a fa alatt. A varázskönyv most halvány aranyszínű fénnyel ragyogott, mintha
Egy borongós őszi napon Balázs a Mesefa alatt pihent, miközben a levelek halkan hullottak körülötte. A varázskönyv ezúttal szelíd narancsszín fényt árasztott, mintha egy kis
Balázs egy szürke, esős reggelen a Mesefa alá húzódott. A fa alatt mindig otthonos melegséget érzett, még az ilyen hűvös napokon is. A varázskönyv most
Egy napsütéses nyári délután Balázs a Mesefa árnyékába húzódott. A fa alatti levegő hűvös volt, a varázskönyv azonban melegséget árasztott, mintha egy vidám történet szeretne
Balázs egy borókával illatozó őszi reggelen ismét helyet foglalt a Mesefa alatt. A varázskönyv ezúttal kékes-zöld fénnyel kezdett ragyogni, mintha egy különleges kalandot hívna elő.
Egy őszi délután, amikor a levelek aranyba és vörösbe borultak, Balázs a Mesefa alatt pihent. A varázskönyv ezúttal sötétzöld fénnyel kezdett ragyogni, mintha a dzsungel
Egy csendes tavaszi délután, amikor a nap sugarai gyengéden átszűrődtek a Mesefa lombjain, Balázs leült a fa alá, hogy újabb mesét fedezzen fel a varázskönyvben.
Egy hűvös nyári hajnalon, amikor a harmat gyöngyként csillogott a Mesefa levelein, Balázs újra letelepedett kedvenc helyére. A varázskönyv ezúttal halvány aranyszínnel ragyogott, mintha egy
Egy tavaszi napon, amikor Balázs a Mesefa alatt ült, a varázskönyv aranysárga fénnyel ragyogott fel. Az égő nap színeire emlékeztető fény melegítette a lelkét, miközben
Egy puha, ölelős reggelen Balázs csendesen üldögélt a Mesefa tövében. Nem volt se szomorú, se igazán vidám. Csak úgy… vágyott valamire. Talán egy ölelésre. Olyanra,
Egy átlagos hétköznap délután. Belépsz a boltba, csak egy gyors bevásárlásra ugrasz be, de aztán ott találod magad a tejtermékes pult előtt, és csak bámulod
Cili néni és a csendes reggelek – Egy történet arról, hogy hogyan lesz a világ szebb, ha valaki belül mosolyog Volt egyszer egy völgy, ahol
Egy ragyogó reggelen Balázs a Mesefa tövében nyújtózott egy nagyot. A napfény apró foltokat szórt a fűre, a madarak pedig elkezdték reggeli kórusukat. – Csip-csip-csip…
Vannak napok, amikor minden okénak tűnik kívülről, mégis belül valami nem stimmel. Nem történt semmi látványos, nem sértett meg senki, nem volt tragédia. Csak egy
A balerina, aki festékből volt – A műterem kicsi volt, de benne mindig mozgott valami. A fények naponta táncot jártak a falakon, a festék illata
Egy esős, álmos délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt. Az esőcseppek puhán pöttyözték a leveleket, mintha valaki csendesen dobolna egy takarón. Balázs az ölébe húzta
Képzeld el, hogy egy este, amikor végre elcsöndesedik a lakás, és te már mélyen alszol, a tárgyaid összeülnek egy kis megbeszélésre. Nem drámázni, nem panaszkodni.
Elira — A balerina, aki a lélekből táncolt – Egy történet a mozdulatok mesterségéről Elira kislány kora óta táncolt. De nem azért, mert valaki azt