Balázs és a Mesefa varázslatos történetei: Elza, aki szerette a csendet
Egy délután, amikor a kert madarai is halkan csiviteltek, Balázs a Mesefa tövében üldögélt. Ma valamiért nem volt kedve beszélni. Nem azért, mert szomorú volt.
Egy délután, amikor a kert madarai is halkan csiviteltek, Balázs a Mesefa tövében üldögélt. Ma valamiért nem volt kedve beszélni. Nem azért, mert szomorú volt.
Egy délután, amikor az ég alig dörzsölte ki a szemét, Balázs újra a Mesefa alá kuporodott. Az avar illata, a gyökerek melegsége ismerős volt. Ma
Egy borongós reggelen Balázs a Mesefa tövében ült. Az iskola felé zúgtak a buszok, egyre gyorsabban, egyre türelmetlenebbül. – Miért kell mindig rohanni? – morfondírozott.
Egy hűvös tavaszi napon Balázs a Mesefa alatt guggolt, és egy apró zöld kukacot figyelt, ahogy lassan mászott egy virágszáron. A kukac újra meg újra
Egy forró nyári délután Balázs a Mesefa árnyékában egy vízipisztollyal játszott. A nap perzselte a kertet, és minden gondolata a hűsítő víz körül járt. “Milyen
Egy vasárnap délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A levelek közt átszűrődött a napfény, és a fűszálak között egy aprócska bogár haladt komótosan. Balázs halkan
Egy meleg nyári estén Balázs a Mesefa alatt feküdt, és a csillagokat nézte. A kert csendes volt, de Balázs valami különöset érzett a levegőben. “Mi
Egy esős délután Balázs a Mesefa tövében ült, miközben a levelekből apró patakok csordogáltak. A távolban mennydörgött. “Vajon az erdőben ki fél az ilyen zajoktól?”
Egy forró nyári délután Balázs a Mesefa árnyékában hűsölt, egy pohár limonádéval. A nap erősen sütött, a fák levelei is lustábban mozogtak. “Vajon a jegesmedvék
Egy színes őszi délután Balázs a Mesefa alatt játszott. A lehullott levelek között egy kóbor kiskutya szaladt át, boldogan csóválva a farkát. Balázs elmosolyodott: “Milyen
Egyszer réges-régen, amikor az univerzum még csak formálódott, volt egy világ, amit a csillagok szövögettek – szó szerint. Ez a világ a Végtelen Felszín volt,
Egy különösen csöndes estén Balázs a Mesefa tövében feküdt, a fűre támasztotta a fejét, és a csillagokat nézte. Nem volt szomorú. Nem is magányos. Csak…
Este van, végre vége a napnak. Lefürödtél, ki van húzva a redőny, az ágy is hívogat. Nem vagy fáradt, de már nem is akarsz semmit.
Bubó, a harmatcsepp halacska – egy apró csoda története a levelek világából Egyszer, valahol egy harmatos reggelen, amikor a nap még csak épp kukucskált át
Aznap Balázs az iskola után egyedül ült a Mesefa alatt. Egy barátja, akivel szinte mindent együtt csinált, ma másokkal nevetett a szünetben. Nem bántotta, csak…
Van egy pillanat, ami úgy kezdődik, mint egy ártatlan gondolat. Megnézed a receptet a vacsorához. Vagy gyorsan utánanézel, mennyibe kerül egy új kerti szék. Tényleg
Tikitaka, a dzsungel őre – egy színes csőrű igazságkereső meséje Mélyen a Dzselapa-esőerdő szívében, ahol a levegő mindig párás, a lombok örökké zöldek, és a
Egy borongós szeptemberi napon Balázs az iskolaudvar szélén üldögélt. A többiek fociztak, szaladgáltak, nevettek. Már több mint egy hete tartott az iskola, de Balázs még
Nyár. Hőség. Te a fagyiddal hűsölsz a kanapén, a kutyád pedig ott ül veled szemben, a nyelvét lógatva, és olyan szemekkel néz rád, mint amikor
© Minden jog fenntartva! design-ninja.agency