Gyermeksarok
Balázs és a Mesefa varázslatos történetei: Csipp, a madárka, aki nem mert repülni
Aznap délután a levegőben már ott volt az ősz illata. A szél langyosan simogatta Balázs arcát, miközben a Mesefa tövében ült, és a felhőket bámulta.
Aznap délután a levegőben már ott volt az ősz illata. A szél langyosan simogatta Balázs arcát, miközben a Mesefa tövében ült, és a felhőket bámulta.
Egy szeles, napsütéses délután Balázs a Mesefa tövében üldögélt. A játszótéren nevetés, szavak, hangok cikáztak körülötte – valaki folyamatosan beszélt, mesélt, kérdezett, mondott… és nem
Egy puha, ölelős reggelen Balázs csendesen üldögélt a Mesefa tövében. Nem volt se szomorú, se igazán vidám. Csak úgy… vágyott valamire. Talán egy ölelésre. Olyanra,
Egy ragyogó reggelen Balázs a Mesefa tövében nyújtózott egy nagyot. A napfény apró foltokat szórt a fűre, a madarak pedig elkezdték reggeli kórusukat. – Csip-csip-csip…
Egy esős, álmos délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt. Az esőcseppek puhán pöttyözték a leveleket, mintha valaki csendesen dobolna egy takarón. Balázs az ölébe húzta
Egy csípős reggelen Balázs a Mesefa alatt meleg teát kortyolgatott. Az iskolai hét kissé zsúfoltra sikerült, és most jó volt csak… ülni. – Van olyan
Egy szép, szellős délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A fák lombja halkan susogott, és Balázs csak ringatózott előre-hátra a saját képzeletében. A lábával apró
Egy borús délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A nap csak néha mutatta meg magát a felhők között, de Balázs nem bánta. Figyelte a saját
Egy délután, amikor a kert madarai is halkan csiviteltek, Balázs a Mesefa tövében üldögélt. Ma valamiért nem volt kedve beszélni. Nem azért, mert szomorú volt.
Egy délután, amikor az ég alig dörzsölte ki a szemét, Balázs újra a Mesefa alá kuporodott. Az avar illata, a gyökerek melegsége ismerős volt. Ma
Balázs egy fényes őszi délután a Mesefa alatt gubbasztott. Egy város térképét hajtogatta szét az ölében, de valahogy semmit nem keresett rajta. Csak nézegette a
Van egy sorozatod. Talán több is. Az egyik a vicces fajta, amin mindig nevetni tudsz, még akkor is, ha már kívülről tudod a poénokat. A
“Egy csipetnyi szerelem Párizsban” Párizs mindig is a szerelmesek városa volt – nemcsak az embereké, hanem az apró, eldugott helyeken élő kis lényeké is, akikről
Egy meleg délután Balázs a Mesefa alatt heverészett. Az árnyék pont olyan volt, mint egy nyitott könyv, amibe bele lehet bújni. A távolból gyerekzsivaj hallatszott,
Egy történet arról, amikor nem vagy éhes – mégis eszel Az ember nappal logikus. Tudatos. Tiszta fejjel dönt. Salátát választ, eleget iszik, néha még a
A piros ruhás kislány – egy történet a bátorságról és a kíváncsiság határáról Valahol a hegyek között, egy kis faluban, ahol a szél suttogott a
Egy vasárnap délután Balázs a parkban sétált. A padokon emberek ültek: beszélgettek, olvastak, bámultak maguk elé. De volt köztük egy, aki nem csinált semmit. Csak
A piacon vásárolni nem egyszerű bevásárlás. A piac egy rítus. Egy társadalmi színpad. Egy félig szervezett, félig kaotikus kulturális esemény, amit a résztvevők minden szombaton
Bubli, a kis aranyhal, aki cápa akart lenni – egy mese arról, hogy néha pont az tesz különlegessé, amit elrejtenénk Valamikor, nem is olyan mélyen
© Minden jog fenntartva! design-ninja.agency