Egyszer volt, hol nem volt, élt egy ravasz kis róka, akit Rózinak hívtak. Rózi híres volt eszességéről és ügyességéről, de egy nap különös dolog történt
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bátor kis pillangó, akit Szellőnek hívtak. Szellő különleges volt, mert a szárnyainak minden suhogása lágy szellőt hozott magával.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bátor kis farkas, akit Hajnalfénynek hívtak. Hajnalfény nagyon szerette az éjszakai égboltot, különösen a csillagokat, amelyek beragyogták az
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy gyors kis szitakötő, akit Szellőnek hívtak. Szellő nagyon szerette a patakokat és tavakat, ahol vidáman repkedhetett a víz
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy okos kis ürge, akit Morzsinak hívtak. Morzsi nagyon szeretett ásni és föld alatti járatokat építeni, ahol biztonságban érezhette
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kíváncsi kis gyík, akit Fecskének hívtak. Fecske nagyon szerette a napfényt, és minden napját azzal töltötte, hogy napozott
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bátor kis medve, akit Barninak hívtak. Barni nagyon szerette a mézet, és gyakran barangolt az erdőben, hogy megtalálja
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bátor kis katicabogár, akit Pöttömnek hívtak. Pöttöm nagyon szerette a virágos réteket, ahol a nap sugarai melegen simogatták
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy szorgalmas kis vakond, akit Földinek hívtak. Földi nagyon szeretett ásni, és napjait azzal töltötte, hogy alagutakat és föld
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy gyönyörű kis pillangó, akit Szivárványnak hívtak. Szivárvány különleges volt, mert szárnyai minden színben ragyogtak, és mindig boldogságot hozott
Egy őszi reggelen Balázs kissé szomorkásan érkezett a Mesefához. A levegőben már benne volt a hideg, de a fa még mindig melegen ölelte a hátát,
A magyar nyelv egyik legprovokatívabb, leginkább önironikus szólása így hangzik: „Legszebb öröm a káröröm – mert nincs benne irigység.” Ez az egyszerűnek tűnő mondat jóval
Nem történt semmi különös. És talán épp ezért volt olyan fontos. A nő ott ült a teraszon, lábait feltette a kis sámlira, jéghideg tea a
Egy hűvös, kora őszi délután Balázs a Mesefa alatt ült, kezében a varázskönyvvel. A levelek zizegtek, mint egy motor alapjárata. A könyv lapjai hirtelen kinyíltak
Reggel van. A nap első fénye besüt az ablakon, a kávé gőzölög, és ott állsz a konyhában: „Mit egyek ma reggel?” Nem tűnik életre szóló
A deszkák régiek voltak. Régebbiek, mint a ház, mint a kert, mint az emlékek, amik ottfelejtődtek a fűben. A fa megszürkült, repedt, megfáradt. De még
Egy kellemes őszi napon Balázs a Mesefa alatt üldögélt, egy meleg pokrócba burkolózva. A levelek sárgán, barnán hullottak alá, és az erdőben finom, füstös illat
Az állatokkal való kapcsolatunk nem csupán a szeretetről és a játékosságról szól – valójában gyógyítanak, tanítanak és megváltoztatják az életünket. Legyen szó hűséges kutyákról, doromboló
Egykor csak a szavanna ura volt. A dombok fölött járt a szél, és az ő üvöltése visszhangzott a völgyeken. A bundája a napfény aranya, a
