Mindennapok
A Pygmalion-hatás – A várakozás önbeteljesítő ereje
Képzelj el egy tanárt, aki egy osztálynyi diákot tanít. Az egyik diákról azt gondolja, hogy rendkívül tehetséges, míg a másikról kevésbé jó véleménnyel van. Az
Képzelj el egy tanárt, aki egy osztálynyi diákot tanít. Az egyik diákról azt gondolja, hogy rendkívül tehetséges, míg a másikról kevésbé jó véleménnyel van. Az
A nap lassan ereszkedett le a horizonton, arany és narancssárga fényekbe öltöztetve a tájat. Az afrikai szavanna végtelennek tűnt, a távoli fák és dombok sziluettjei
Egy nyugodt délután, amikor a szellő halkan simogatta a Mesefa leveleit, Balázs kényelmesen elhelyezkedett a fa alatt. A varázskönyv most halvány aranyszínű fénnyel ragyogott, mintha
Valaha érezted, hogy valaki mást mond, mint amit gondol? Talán a szavai egy dologról győzködtek, miközben a testbeszéde egész mást árult el. A testbeszéd, vagyis
A havas erdő mélyén, ahol a fák ágait vastagon borította a hó, és a levegőben lágyan lebegtek az apró pelyhek, egy kicsiny lányka épp egy
Egy borongós őszi napon Balázs a Mesefa alatt pihent, miközben a levelek halkan hullottak körülötte. A varázskönyv ezúttal szelíd narancsszín fényt árasztott, mintha egy kis
Képzeld el, hogy egy orvos átad egy tablettát és azt mondja, hogy az csodás gyógyulást hoz. Beveszed, és valóban javul az állapotod. Később azonban megtudod,
A kép egy különleges világot tár elénk, ahol az idő és az álom határai összemosódnak. A nő, akinek alakját egy hosszú, hófehér ruha öleli körül,
Balázs egy szürke, esős reggelen a Mesefa alá húzódott. A fa alatt mindig otthonos melegséget érzett, még az ilyen hűvös napokon is. A varázskönyv most
© Minden jog fenntartva! design-ninja.agency