Egy meleg, nyári délután Balázs újra a Mesefa árnyékába húzódott. A varázskönyv ezúttal halkan susogni kezdett, majd aranyfényben kinyílt, és egy új történet kezdődött: Egy
Egy napsütéses délután Balázs a Mesefa árnyékában üldögélt, ölében a varázskönyvvel. Amikor kinyitotta, a lapok újra megcsillantak, és máris kezdődött a történet… Beni, a kedves
Egy meleg, napfényes reggelen Balázs a Mesefa árnyékában ült. A levelek halkan susogtak, és a varázskönyv lapjai ismét megmozdultak. Egy új mese bontakozott ki előtte,
Egy napsütéses délelőtt Balázs letelepedett a Mesefa alá. A levelek halk susogása közben a varázskönyv újra kinyílt, és a lapok közül új történet született: Kínában,
Egy csillogó téli reggelen Balázs a Mesefa tövében üldögélt, kezében a varázskönyvvel. Ahogy fellapozta, hópelyhek kezdtek szállingózni, és a könyv lapjain egy új történet bontakozott
Egy esős délután Balázs a Mesefa védelmező lombjai alatt húzódott meg, hallgatva az esőcseppek halk kopogását. A varázskönyv halkan kinyílt az ölében, és egy új
Egy színes őszi délután Balázs a Mesefa alá telepedett, kezében egy gőzölgő bögre meleg almateával. A falevelek aranyban, vörösben és narancsszínben játszottak körülötte. Balázs kinyitotta
Egy hűvös, de napsütéses őszi délután Balázs a Mesefa tövében kuporodott, egy puha takaróba burkolózva. Ahogy felütötte a varázskönyvet, a lapok között máris egy új
Egy tavaszi délután Balázs újra a Mesefa tövébe ült, ahol a napfény aranyszínben szűrődött át a leveleken. A Mesefa levelei lágyan zizegtek, majd halkan kinyílt
Egy nyári délután Balázs a Mesefa árnyékában üldögélt, és a felhőket nézegette. A varázskönyv csendben pihent az ölében, de hirtelen egy lágy szellő belekapott a
A téglaépület már rogyadozott, mégis makacsul állta az évszakokat. Régen pajtának épült, de az idők során átalakult – vagy inkább hozzáidomult azokhoz, akik benne dolgoztak.
Egy nyári délután Balázs a Mesefa árnyékában üldögélt, és egy szív alakú levelet forgatott az ujjai között. A fa csendesen susogott, majd a varázskönyv megnyílt
Valami furcsa történt az utóbbi évtizedekben: egyre ritkábban csinálunk dolgokat csak úgy, a maguk öröméért. Ha már festünk, abból kiállítást akarunk. Ha kertészkedünk, legyen belőle
A kártyalap akkor bukkant fel, amikor már senki sem várt új lapot. Az asztal repedezett volt, az asztaltársaság hallgatag. Nem játszottak, már rég nem —
Egy hűvös, őszi estén Balázs a Mesefa tövében guggolt. A levelek halk zizegése közé valami új hang keveredett – egy kíváncsi susogás, mintha a fa
Múzeumba járni sokáig egyfajta ünnepi tevékenység volt. Iskolai kirándulások, különleges családi program, egy-egy szabad délután fénypontja. Manapság, a digitalizáció és az információk azonnali elérhetőségének korában,
Van valami egészen megfoghatatlan bája az esőnek. Amikor az égre borulnak a felhők, és az első cseppek koppanni kezdenek az ablakpárkányon, valami bennünk is átvált.
Ez nem olyan tánc volt, amit tanítani lehet. Nem voltak lépések, sem ritmus. Ez a tánc a csendből született – mint egy sóhaj, amit a
Egy borongós, esős délután Balázs unatkozva üldögélt a Mesefa alatt. A levelek szinte csöpögtek a párától, de a varázskönyv így is halkan kinyílt – és
© Minden jog fenntartva! design-ninja.agency
