Gyermeksarok
Balázs és a Mesefa varázslatos történetei: Camillo, a kíváncsi kaméleon
Egy meleg nyári délután Balázs a Mesefa árnyékában pihent, amikor a fa susogni kezdett. A levelek finoman zizegtek, és a varázskönyv már nyílt is ki
Egy meleg nyári délután Balázs a Mesefa árnyékában pihent, amikor a fa susogni kezdett. A levelek finoman zizegtek, és a varázskönyv már nyílt is ki
Egy nap, amikor Balázs a Mesefa tövében üldögélt, a varázskönyv halk zizegéssel kinyílt. A lapok közül fény áradt, és máris új történet született… Magasan, egy
Egy különösen szép nyári délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és ahogy kinyitotta a varázskönyvet, a lapok halkan susogni kezdtek, majd megjelent egy új mese:
Egy nyári délután, amikor a nap már alacsonyan járt az égen, Balázs a Mesefa árnyékába telepedett. A varázskönyv lapjai meg-meglebbentek a szélben, majd halkan felnyíltak.
Egy nap, amikor Balázs a Mesefa tövében üldögélt, a varázskönyv ismét megnyílt, és aranyló fénnyel árasztotta el a rétet. A lapok halkan zizegtek, majd egy
Egy tavaszi délután, amikor a nap sugara melegen szűrődött át a Mesefa lombjai között, Balázs leült a puha fűbe, és megsimogatta a fa kérgét. A
Egy tavaszi délután Balázs a Mesefa árnyékában ült, és a varázskönyvet lapozgatta, amely már annyi különleges történetet mesélt el neki. Amint egy újabb oldalra fordított,
Egyik délután, mikor a nap már aranyszínűre festette az eget, Balázs csendesen üldögélt a Mesefa tövében. A levelek között átszűrődött fény melegen simogatta az arcát,
Egy nyugodt délután Balázs a Mesefa tövében üldögélt, figyelve, ahogy a levelek lágyan susogtak a szélben. Ahogy kinyitotta a varázskönyvet, a lapok arany fénnyel ragyogtak,
Egy kellemes délután Balázs a Mesefa tövében üldögélt, és figyelte, ahogy a varázskönyv aranyló fénnyel ragyogni kezdett. Ahogy kinyitotta, a lapok között egy új történet
Egy különösen csillagos éjszakán Balázs nem a Mesefa alatt, hanem az ablakában üldögélt. A hold fényesen ragyogott, és a csillagok úgy táncoltak, mintha valamit súgni
A magyar nyelv gazdag a népi bölcsességekben, de van néhány olyan közmondás, amely túlél minden korszakot és kultúrát. Az „Ajándék lónak ne nézd a fogát”
Volt egyszer három cica, akik nem olyanok voltak, mint a többiek. Nemcsak a hosszú nyakuk miatt – bár az is elég szokatlan volt –, hanem
Egy borongós, esős délelőtt Balázs a Mesefa alatt ült, kicsit nyűgösen. Az eső kopogott a leveleken, és a cipője vizes volt egy pocsolyától. A Mesefa
Akár zöld ujjúnak tartod magad, akár épp csak egy kaktuszt próbálsz életben tartani, van egy furcsa, de annál elterjedtebb szokás, amit sok növénytulajdonos vall be
Volt egyszer egy kis borz, akit mindenki kerülni próbált. Nem azért, mert bármi rosszat tett volna – csak mert borz volt. És a világ gyakran
Egy őszi reggelen Balázs kissé szomorkásan érkezett a Mesefához. A levegőben már benne volt a hideg, de a fa még mindig melegen ölelte a hátát,
A magyar nyelv egyik legprovokatívabb, leginkább önironikus szólása így hangzik: „Legszebb öröm a káröröm – mert nincs benne irigység.” Ez az egyszerűnek tűnő mondat jóval
Nem történt semmi különös. És talán épp ezért volt olyan fontos. A nő ott ült a teraszon, lábait feltette a kis sámlira, jéghideg tea a
© Minden jog fenntartva! design-ninja.agency