Egy délután, amikor a kert madarai is halkan csiviteltek, Balázs a Mesefa tövében üldögélt. Ma valamiért nem volt kedve beszélni. Nem azért, mert szomorú volt.
Egy délután, amikor az ég alig dörzsölte ki a szemét, Balázs újra a Mesefa alá kuporodott. Az avar illata, a gyökerek melegsége ismerős volt. Ma
Egy borongós reggelen Balázs a Mesefa tövében ült. Az iskola felé zúgtak a buszok, egyre gyorsabban, egyre türelmetlenebbül. – Miért kell mindig rohanni? – morfondírozott.
Egy hűvös tavaszi napon Balázs a Mesefa alatt guggolt, és egy apró zöld kukacot figyelt, ahogy lassan mászott egy virágszáron. A kukac újra meg újra
Egy forró nyári délután Balázs a Mesefa árnyékában egy vízipisztollyal játszott. A nap perzselte a kertet, és minden gondolata a hűsítő víz körül járt. “Milyen
Egy vasárnap délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A levelek közt átszűrődött a napfény, és a fűszálak között egy aprócska bogár haladt komótosan. Balázs halkan
Egy meleg nyári estén Balázs a Mesefa alatt feküdt, és a csillagokat nézte. A kert csendes volt, de Balázs valami különöset érzett a levegőben. “Mi
Egy esős délután Balázs a Mesefa tövében ült, miközben a levelekből apró patakok csordogáltak. A távolban mennydörgött. “Vajon az erdőben ki fél az ilyen zajoktól?”
Egy forró nyári délután Balázs a Mesefa árnyékában hűsölt, egy pohár limonádéval. A nap erősen sütött, a fák levelei is lustábban mozogtak. “Vajon a jegesmedvék
Egy színes őszi délután Balázs a Mesefa alatt játszott. A lehullott levelek között egy kóbor kiskutya szaladt át, boldogan csóválva a farkát. Balázs elmosolyodott: “Milyen
Az ember furcsa teremtmény. Egyik pillanatban vadul görgeti a telefonját, a legújabb étterem menüjét nézegeti, a legfrissebb sorozatot keresi a streamingen – mindig a „következő
Aron és a Csillagsárkány I. fejezet – A fiú, aki mindig az eget nézte A falu emberei gyakran mosolyogtak, amikor meglátták Aront a dombtetőn ülni,
Egy késő délután Balázs a Mesefa tövében kuporgott. A lombok között a nap arany fénycsíkokat szőtt, mintha titkos jeleket küldene. Balázs kezében egy kicsi, narancsszín
Van instant leves, instant süti, instant kávé – és sokszor úgy tűnik, maga az életünk is instant üzemmódba kapcsolt. Egy gombnyomás, egy kattintás, egy „küldés”
Egy régi város szélén, ahol a házak falait már régen megfakította az idő, élt egy fiatal pár, Anna és László. Nem voltak gazdagok, nem voltak
Aznap Balázs a Mesefa alatt játszott kisautóival. Kanyargós pályát rajzolt a homokba, és sorban tologatta rajta az autókat. A piros mindig nyert, a kék néha
Antropomorfizálás, technológia és érzelmek találkozása Képzeld el: este hazamész, megnyitod a laptopod, és beírsz egy kérdést egy mesterséges intelligenciának. Visszaköszön, válaszol, talán még meg is
A világ már rég elfelejtette a nevét. A szél, ami valaha selymesen simogatta bőrét, ma csak port sodor felette. Az emberek, akik ismerték, már régen
A kert fölött magas, fehér felhők úsztak. Balázs a Mesefa alatt ült, egy repülős könyvet lapozgatott. A képeken vitorlázó repülők, vadászgépek, helikopterek – mind másként
