Gyermeksarok
Balázs és a Mesefa varázslatos történetei: A játszóház titka
Egy borongós, esős délelőtt Balázs a Mesefa alatt ült, kicsit nyűgösen. Az eső kopogott a leveleken, és a cipője vizes volt egy pocsolyától. A Mesefa
Egy borongós, esős délelőtt Balázs a Mesefa alatt ült, kicsit nyűgösen. Az eső kopogott a leveleken, és a cipője vizes volt egy pocsolyától. A Mesefa
Akár zöld ujjúnak tartod magad, akár épp csak egy kaktuszt próbálsz életben tartani, van egy furcsa, de annál elterjedtebb szokás, amit sok növénytulajdonos vall be
Volt egyszer egy kis borz, akit mindenki kerülni próbált. Nem azért, mert bármi rosszat tett volna – csak mert borz volt. És a világ gyakran
Egy őszi reggelen Balázs kissé szomorkásan érkezett a Mesefához. A levegőben már benne volt a hideg, de a fa még mindig melegen ölelte a hátát,
A magyar nyelv egyik legprovokatívabb, leginkább önironikus szólása így hangzik: „Legszebb öröm a káröröm – mert nincs benne irigység.” Ez az egyszerűnek tűnő mondat jóval
Nem történt semmi különös. És talán épp ezért volt olyan fontos. A nő ott ült a teraszon, lábait feltette a kis sámlira, jéghideg tea a
Egy hűvös, kora őszi délután Balázs a Mesefa alatt ült, kezében a varázskönyvvel. A levelek zizegtek, mint egy motor alapjárata. A könyv lapjai hirtelen kinyíltak
Reggel van. A nap első fénye besüt az ablakon, a kávé gőzölög, és ott állsz a konyhában: „Mit egyek ma reggel?” Nem tűnik életre szóló
A deszkák régiek voltak. Régebbiek, mint a ház, mint a kert, mint az emlékek, amik ottfelejtődtek a fűben. A fa megszürkült, repedt, megfáradt. De még
© Minden jog fenntartva! design-ninja.agency