Van valami különös varázs abban, amikor kinyitsz egy könyvet. A kezedben tartasz néhány papírlapot – mégis ott van benne az egész világ. Történetek, gondolatok, sorsok,
Van, aki rohan, hogy elérje a metrót. Van, aki rohan, hogy teljesítsen. Van, aki rohan, hogy ne maradjon le. De egyre többen döntenek úgy: megállnak.
A reggel lassan bontakozott ki a rét szélén, ahol a harmat még apró gyöngyökként kapaszkodott a növények levelein, és a nap első sugarai csak óvatosan
Egy nap, mikor a nap sugarai aranyló fényben úsztatták meg a rétet, Balázs a Mesefa tövében pihent. A fa ágain csilingelve zizegtek a levelek, s
Képzeld el, hogy kapsz egy gyönyörű ajándékot – egy zöldellő, virágzó kertet, kristálytiszta patakkal, madárdallal, napfényes rétekkel. Azt mondják: ez a tied. Használd, élvezd, vigyázz
Ott állt, az idő peremén, egy sárgára fakult ház, mintha csak a nap mosolya maradt volna fenn egy régi vásznon. Az ablakkeretek kissé repedezettek voltak,
Egy tavaszi délután Balázs a Mesefa árnyékában üldögélt, és ahogy megérintette a repedezett kérget, a fa lágyan felzizzent, majd egy új mese bontakozott ki előtte:
Van egy ünnep, ami egyszerre komoly és játékos. Mélyen spirituális, mégis tele van nevetéssel, locsolkodással, sonkával, festett tojásokkal. Ez a húsvét – talán az egyik
A reggel éppen olyan volt, mint minden más reggel a tyúkudvarban: a nap felkelt, a kakas már túl korán rikácsolt, a tyúkok pedig szorgosan kapirgáltak,
