Egy tavaszi reggelen Balázs a Mesefa alatt feküdt, a fűben egy falevelet pörgetve. A levegő illata friss volt, mint amikor a világ újrakezdődik, és Balázs
„Ez az írás nem tudományos elemzés, hanem egy érzékeny megfigyelés arról, hogyan élnek köztünk – csendesen, mélyen – az introvertáltak.” Ha meghallod azt a szót,
„Kukucsország titkai” Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit mindenki csak Kukucsnak hívott. Nem azért, mert ez volt a neve – de
Egy napsütötte vasárnapon Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A város felett messziről hallani lehetett a helikopterek surrogását. Aznap volt a nagy bemutató nap – repülők,
A „vonzás törvénye” – talán már hallottad ezt a kifejezést. Egyesek szerint ez csak spirituális maszlag, mások szerint életfilozófia, megint mások szerint a naplóírás és
„Az ember, aki csend lett” Gyerekként úgy tűnt, hogy az a férfi sosem fárad el. Mindig volt benne valami szilárdság – nem harsány, nem túlzó,
Aznap a Mesefa alatt különösen csend volt. Balázs nem játszott, nem hintázott a gyökereken. Csak ott ült. A kezében egy kis tárgyat szorongatott – egy
„Amikor a fény máshonnan jön” A kisfiú nem tudta, miért van most ennyi csend a házban. A reggelek máskor gyorsak voltak, tele kacagással, csattogó papucsokkal,
Aznap Balázs a Mesefa alatt játszott egy kék játékhajóval. Az egyik tócsát nevezte ki kikötőnek, a másikat tengerré, a bokrokat pedig viharos hullámoknak képzelte. De
