Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.03.31.
A holdfény ezüstje lassan szűrődött át a fátyolos éjszakán, és titokzatos derengést vont a tájra. Egy rejtett, álomszerű kert mélyén, ahol az idő nem számított,
A holdfény ezüstje lassan szűrődött át a fátyolos éjszakán, és titokzatos derengést vont a tájra. Egy rejtett, álomszerű kert mélyén, ahol az idő nem számított,
Egy szép tavaszi reggelen Balázs ismét letelepedett a Mesefa tövébe. A fa levelei csendesen zizegtek, és amikor megérintette a kérgét, a varázskönyv már nyílt is,
Az idő különös dolog. Nem látjuk, nem tudjuk megfogni, mégis mindenünket befolyásolja. Reggelre kel, estére fárad, telnek az órák, múlnak az évek – és mire
A sötét háttérben szinte csak a szemük látszott először – két árnyék, két villanás, két lélegzet, ahogy két macska egymással szemben ült, tökéletes szimmetriában. Az
Egy tavaszi reggelen Balázs a Mesefa alatti puha fűben üldögélt. A nap sugarai aranylóan szűrődtek át a lombok között, a varázskönyv már nyitva volt az
Van az a pillanat, amikor ott állsz a hűtő előtt, ajtó nyitva, fény világít, és úgy érzed: valaminek lennie kell benne. Csak… még nem tudod,
Azt mondják, a szem a lélek tükre. De ennek a szemnek nem csak tükörszerepe volt – ez egy egész világ kapuja volt. A tekintet mélyén
Egy meleg nyári délután Balázs a Mesefa árnyékában pihent, amikor a fa susogni kezdett. A levelek finoman zizegtek, és a varázskönyv már nyílt is ki
Képzeld el a jelenetet: reggel van, épphogy kikászálódtál az ágyból, egyik szemed még félig csukva, de már ott a kezedben a frissen pirított kenyér, rajta
© Minden jog fenntartva! design-ninja.agency