Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.10.05.
Az erdőben, ahol az őszi színek minden fát aranyba és tűzvörösbe öltöztettek, élt egy apró rókakölyök, akit Vöröskének hívtak. Szemei kíváncsian csillogtak, bundája puha volt,
Az erdőben, ahol az őszi színek minden fát aranyba és tűzvörösbe öltöztettek, élt egy apró rókakölyök, akit Vöröskének hívtak. Szemei kíváncsian csillogtak, bundája puha volt,
Egy nyári reggelen Balázs a Mesefa árnyékában üldögélt. A fa hatalmas koronája mintha maga is a Nap fényét gyűjtötte volna össze: aranyló levelei halk csengőszóval
Van egy szó, amely minden ember életében újra és újra felbukkan. Egy kérdés, amit a gyerekek végtelen türelemmel, a felnőttek gyakran bosszankodva, a tudósok megszállottan,
Egyszer, messze délen, ahol a jég és a hó uralja a tájat, élt egy apró pingvinfióka, akit Panninak hívtak. Ő más volt, mint a többiek.
Egy délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és a távolban játszó kutyákat nézte. Figyelte, ahogy szaladgálnak, hancúroznak, majd együtt pihennek. – Vajon miről beszélgethetnek a
Volt egyszer egy különös városka, ahol az emberek azt mondták: az idő itt lassabban múlik, mint másutt. Nem az órák jártak lassabban, hanem valahogy minden
Egy reggelen Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és a madarakat figyelte. A fecskék cikázva repültek, a galambok lassan köröztek az égen. – Milyen lehet onnan
Egy nyári délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A nap sugarai átszűrődtek a leveleken, és a szél játékosan fújta a haját. – Mesefa, sokszor mondják,
Egy borongós délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A lombok közt a szél olyan hangot keltett, mintha valaki lassan dobolna. – Milyen lehet olyan állatnak