Kategória: Állatvilág

A pálya peremén fényben úszott a reggel. A nap sugarai olyan élénken csillantak meg a homokon, mintha aranypor hullott volna az égből. A nézőtér örvénylő

A Napfényversenypályán már kora reggeltől pezsegtek az izgalmak. A tribünökön zsivajlott a tömeg, a napfény pedig úgy táncolt a színes zászlókon, mintha maga is kíváncsi

Hópelyhecskék Falucska a világ egyik legbékésebb helyén húzódott meg, ahol minden ház olyan volt, mintha mézeskalácsból gyúrták volna. A tetőkön vastagon ült a hó, az

A reggel csendesen simította végig a műterem ablakát. A halvány napsugár úgy kúszott be a deszkapadlóra, mintha halkan kopogtatna, engedélyt kérve, hogy beléphessen. Odabent minden

Az öreg hölgy minden reggel ugyanazzal a mosollyal lépett ki a házából. A szomszédok megszokták már, hogy mindig köszön, mindig van egy kedves szava, és

Az asztalon csend honolt, csak a ceruza halk súrlódása hallatszott. A lány ujjai könnyedén siklottak a papíron, mintha nem is vonalakat, hanem gondolatokat rajzolna. Előtte

Volt egyszer egy ember, aki szerette figyelni, hogyan működik a világ. A fogaskerekek forgását, a nap felkelését, a szívek ritmusát. Egy napon észrevette, hogy minden

A régi ház padlásán por lepte a bútorokat, a levegőben pedig fanyar emlékillat kavargott. Emma egy régi ládát nyitott ki, és a tetején egy fakó

Volt egyszer egy város, amelyet mindig aranyló fény borított be, még akkor is, ha a világ más tájain sötét eső hullott. Az emberek azt mondták,