Egy borostyánfényes délután Balázs a Mesefa árnyékában ült, tenyerében a varázskönyvvel. A fák között meleg, párás szél suhant végig, mintha egy messzi dzsungel lehelete lett
Képzeld el, hogy az életed egy film. Te vagy a főszereplő, a jelenetek váltakoznak – reggeli kávé, dugóban araszolás, munka, találkozások, esték otthon… De van
Aznap is esett. Nem viharosan, csak úgy, csendesen, mintha az ég régi történeteket súgna a tetőkre. Az emberek siettek az utcán – esernyő alatt, gallér
Egy meleg, nyári napon Balázs a Mesefa árnyékában pihent. A levelek kellemesen susogtak, és a távolból madárcsiripelés hallatszott. Ahogy Balázs megsimogatta a könyv borítóját, az
Mi lenne, ha azt mondanám, hogy az élet nem habostorta? Igen, jól hallottad! Az élet nem a cukormázban úszó, tökéletesen díszített édesség, amit a filmekben
A délután csendben ült rá a városra. Az utca túloldalán autók suhantak, de innen, a park mélyéről csak a madarak halk csevegése hallatszott, meg néha
Egy harmatos, tavaszi reggelen Balázs újra ott ült a Mesefa alatt. A fűszálakon vízcseppek csillogtak, a fa pedig halk zörrenéssel kinyitotta varázskönyvét. Balázs izgatottan hajolt
Van egy szó, ami már akkor jelentést hordoz, amikor még ki sem tudjuk mondani. Egy szó, ami nem csak hang, hanem érintés, illat, fény –
Egy különös világban, ahol az emberek teste áttetsző üvegből készült, két lény – egy nő és egy férfi – mozdult egymás felé. Nem voltak hús-vér
