Van az az ember, akivel egykor minden nap beszéltetek. Lehet, hogy szerelmi kapcsolat volt, lehet, hogy barátság. A lényeg ugyanaz: valaha közeli volt, most meg
Voltál már úgy, hogy teljesen rákattantál valamire – egy sorozatra, egy hobbira, egy új appra, egy emberre – és pár hét, néha nap után már
Egy átlagos hétköznap délután. Belépsz a boltba, csak egy gyors bevásárlásra ugrasz be, de aztán ott találod magad a tejtermékes pult előtt, és csak bámulod
Vannak napok, amikor minden okénak tűnik kívülről, mégis belül valami nem stimmel. Nem történt semmi látványos, nem sértett meg senki, nem volt tragédia. Csak egy
Képzeld el, hogy egy este, amikor végre elcsöndesedik a lakás, és te már mélyen alszol, a tárgyaid összeülnek egy kis megbeszélésre. Nem drámázni, nem panaszkodni.
Valld be, ha azt mondom: „nyári frissítő ital”, mi jut eszedbe? Jeges limonádé, jeges tea, esetleg egy hideg görögdinnye smoothie. De… uborka?! Nos, készülj fel,
Van egy pillanat. Te csak üldögélsz a kanapén egy hosszú nap után, a fejed zsong, a telefonod merülőben. És valahogy mégis megnyitod az Instagramot. Bumm.
Ha van valami, ami nál nál gyorsabban visszarepít az időben, mint egy fotó vagy egy dal, akkor az az illat. A nyár illatai pedig külön
A magyar népi bölcsességek világában kevés olyan közmondás van, amely ennyire szűkszavúan, mégis mélyen kifejezi az élet kiszámíthatatlanságát és az egzisztenciális bizonytalanságot, mint a „Köd
Volt egyszer egy nyár… vagy inkább sok nyár. Amikor nem volt klíma, nem volt mobil, és a „nyaralás” egy balatoni sátorhelyet vagy egy nagymama udvarát
Volt egyszer egy ember, aki szerette figyelni, hogyan működik a világ. A fogaskerekek forgását, a nap felkelését, a szívek ritmusát. Egy napon észrevette, hogy minden
A régi ház padlásán por lepte a bútorokat, a levegőben pedig fanyar emlékillat kavargott. Emma egy régi ládát nyitott ki, és a tetején egy fakó
Volt egyszer egy város, amelyet mindig aranyló fény borított be, még akkor is, ha a világ más tájain sötét eső hullott. Az emberek azt mondták,
Volt egyszer egy ember, aki hosszú ideje keresett valamit, bár nem tudta pontosan, mit. Reggelente elindult az erdőbe, esténként pedig visszatért a házába, de mindig
Volt egyszer egy fiú, akit mindenki csak úgy ismert: Áron, aki keresi a színeket. A város, ahol élt, szürke volt és hangtalan. Az emberek siettek,
Egyszer volt, hol nem volt, egy kicsi város a hegyek között, ahol a szél mindig fújt, de minden mégis fakónak tűnt. A házak szürkére kopottak
Egyszer, valahol a harmat és a napfény között, élt egy különös lány: Liora. A haja mintha tintából és virágporból készült volna, és amikor mozdult, a
Egyszer volt, hol nem volt, egy tél, amely túl hosszúra nyúlt. A föld fehér takaró alatt aludt, a fák némán álltak, s a világ minden
Magasan az ég tetején élt a Nap. Minden reggel elsőként ébredt, és boldogan nyújtózott a felhők fölött. Szerette, ha a világ fényben úszik, szerette látni,
