Mindennapok
Felnőttként is lehet gyereknek lenni – csak másképp
Mert a játék nem kor kérdése. Hanem egy döntés, hogy nem csak túlélni, hanem élni akarunk. Gyerekként minden egyszerű volt. Egy bottal varázsolni lehetett, egy
Mert a játék nem kor kérdése. Hanem egy döntés, hogy nem csak túlélni, hanem élni akarunk. Gyerekként minden egyszerű volt. Egy bottal varázsolni lehetett, egy
Van, amit csak egyszer hallunk – mégis örökre ott marad bennünk. Vannak mondatok, amik nem harsányak, nem bonyolultak, nem különösebben szép mondatszerkezetűek – mégis belénk
Mert a boldogság nem mindig hangos. Néha csak csendben elsétál melletted, és rád mosolyog. Van, hogy hajt a nap, zakatol a gondolat, és csak mész
Nem kell nagy dolgokat tenned, hogy valakinek nagyot jelents. Volt már olyan napod, amikor valaki csak egy mondatot mondott, mégis egész napra veled maradt? Egy
Amikor a kapcsolat már nem a kezdeti rózsaszín ködben úszik, hanem a mindennapok szürkés-változatos színpalettáján játszik, akkor dől el igazán, milyen alapokra építettünk. Tudod, azok
Egy nosztalgikus önismereti utazás a mesék világába – komolytalanul, de szívből Emlékszel még arra a rajzfilmre, amit gyerekként újra és újra megnéztél, akár kazettán, akár
Van valami megfoghatatlanul jó érzés abban, amikor a reggel nem az ébresztőóra sípolásával, hanem a nap első fényeinek szelíd simogatásával indul. De vajon csak szép,
A magyar nyelv tele van kincsekkel – és ezek a kincsek gyakran a régi paraszti élet tapasztalataiból születtek. Ilyen mondás az is, amit májusban szinte
– Tudod, kisfiam, ez a nap nem olyan, mint a többi. Ma van Apa születésnapja – súgta anya mosolyogva, miközben a reggeli fény beszűrődött a
Van valami varázslatos abban, amikor egy forró nyári nap után végre enyhül a levegő, a nap lebukik a látóhatáron, és megérkezik az este. A nyári
Egyszer, nagyon régen, amikor az ég még fiatalabb volt, élt egy aprócska csillag, akit Lyra-nak hívtak. Nem volt nagy és fényes, mint a többi csillag,
Egy régi, eldugott városrészben állt egy különös könyvtár, amit csak kevesen ismertek. Nem volt tábla az ajtaja felett, nem hirdettek róla plakátokat, mégis mindig akadt,
A délutáni nap aranyszínűen szűrődött át a Mesefa lombjai között. Balázs a puha fűben ült, és hallgatta, ahogy a levelek finoman susognak. A Mesefa mély,
A világ legészakibb sarkában, ahol a nap télen is csak halkan mosolyog a horizont mögül, élt egy kis fóka, akit Lunának hívtak. Luna különleges volt
Volt egyszer egy kislány, akit Elzának hívtak. Elza táncolni tanult – minden nap gyakorolt a nagy, világos teremben, ahol a falon egyetlen dolog mozdult vele
Egy meleg, szelíd délutánon Balázs a Mesefa árnyékában ült. A fa lombjai között madarak csiviteltek, a levegőben édes, gyantás illat lebegett. Balázs a fűbe feküdt,
Volt egyszer egy kislány, akit Lénának hívtak. Léna imádta a tavaszt, amikor minden virág illatozott, és a szél is mintha mosolyogva simította volna végig a
Az öreg halász minden reggel ugyanarra a padra ült, a tengerparti sétány legszélére. A szél mindig megcibálta a kabátját, a hullámok pedig szinte a lábáig
Egy szelíd, napsütéses délutánon Balázs a Mesefa árnyékába húzódott. A levelek finoman susogtak a szélben, és a fa mély, zengő hangon megszólalt: – Balázs, ma