Mindennapok
Festés – kikapcsolódás, önkifejezés és fejlődés minden korosztálynak
Képzeld el, hogy előtted egy fehér vászon van, mellette néhány színes festék, a kezedben pedig egy ecset. Nincs szabály, nincs elvárás – csak te vagy
Képzeld el, hogy előtted egy fehér vászon van, mellette néhány színes festék, a kezedben pedig egy ecset. Nincs szabály, nincs elvárás – csak te vagy
Képzeld el, hogy egyetlen napra eltűnne a víz a világból. Nem lenne, amivel leöblítsd a szomjadat, nem lenne, amiben fürödj, nem zubogna a patak, nem
Az öröm és bátorság nap mint nap választás kérdése. Volt már olyan reggeled, amikor úgy érezted, minden erőd elhagyott? Amikor semmi sem sikerült, és a
Van valami varázslatos a delfinekben, igaz? Elég egyetlen pillantás a mosolygós pofijukra, a játékos mozdulataikra, és az emberben azonnal felébred az érzés: „Mintha egy kicsit
Van valami különös érzés bizonyos dátumokban, igaz? Amikor rápillantasz a naptárra, és egy szimmetrikus, ismétlődő számkombinációt látsz, rögtön megérzed, hogy ez nem „csak egy nap”.
Kevés gyümölcs van, amely egyszerre ennyire különleges, titokzatos és sokoldalú, mint a füge. Van benne egy csipetnyi történelem, egy adag tudományos érdekesség, és persze egy
Virágot ajándékozni olyan, mint apró csillagot küldeni valaki napjába: rövid pillanatnak tűnik, de a hatása sokáig megmarad. Csakhogy a virágbolt ajtajában hamar elbizonytalanodunk: vágott virág,
Van valami egészen magával ragadó abban, amikor megérkezik az ősz, és a fák lombjai lassan átöltöznek. A nyári zöldtenger helyét sárga, narancs, vörös és lila
Utazáskor nemcsak új tájakat látunk, hanem új szokásokat is. És valljuk be, sokszor ezek az apróságok ragadnak meg leginkább: az, hogy máshol mit esznek reggelire,
A levendula… Már a neve is lassabbra veszi a szívverést. Lila tengerként hullámzó mezők, illatpárnák a nagymama szekrényében, levendulás limonádé egy nyári délutánon. Nem csoda,
Hópelyhecskék Falucska a világ egyik legbékésebb helyén húzódott meg, ahol minden ház olyan volt, mintha mézeskalácsból gyúrták volna. A tetőkön vastagon ült a hó, az
A reggel csendesen simította végig a műterem ablakát. A halvány napsugár úgy kúszott be a deszkapadlóra, mintha halkan kopogtatna, engedélyt kérve, hogy beléphessen. Odabent minden
Az öreg hölgy minden reggel ugyanazzal a mosollyal lépett ki a házából. A szomszédok megszokták már, hogy mindig köszön, mindig van egy kedves szava, és
Az asztalon csend honolt, csak a ceruza halk súrlódása hallatszott. A lány ujjai könnyedén siklottak a papíron, mintha nem is vonalakat, hanem gondolatokat rajzolna. Előtte
Volt egyszer egy ember, aki szerette figyelni, hogyan működik a világ. A fogaskerekek forgását, a nap felkelését, a szívek ritmusát. Egy napon észrevette, hogy minden
A régi ház padlásán por lepte a bútorokat, a levegőben pedig fanyar emlékillat kavargott. Emma egy régi ládát nyitott ki, és a tetején egy fakó
Volt egyszer egy város, amelyet mindig aranyló fény borított be, még akkor is, ha a világ más tájain sötét eső hullott. Az emberek azt mondták,
Volt egyszer egy ember, aki hosszú ideje keresett valamit, bár nem tudta pontosan, mit. Reggelente elindult az erdőbe, esténként pedig visszatért a házába, de mindig
Volt egyszer egy fiú, akit mindenki csak úgy ismert: Áron, aki keresi a színeket. A város, ahol élt, szürke volt és hangtalan. Az emberek siettek,