Az öröm és bátorság nap mint nap választás kérdése. Volt már olyan reggeled, amikor úgy érezted, minden erőd elhagyott? Amikor semmi sem sikerült, és a
Van valami varázslatos a delfinekben, igaz? Elég egyetlen pillantás a mosolygós pofijukra, a játékos mozdulataikra, és az emberben azonnal felébred az érzés: „Mintha egy kicsit
Van valami különös érzés bizonyos dátumokban, igaz? Amikor rápillantasz a naptárra, és egy szimmetrikus, ismétlődő számkombinációt látsz, rögtön megérzed, hogy ez nem „csak egy nap”.
Kevés gyümölcs van, amely egyszerre ennyire különleges, titokzatos és sokoldalú, mint a füge. Van benne egy csipetnyi történelem, egy adag tudományos érdekesség, és persze egy
Virágot ajándékozni olyan, mint apró csillagot küldeni valaki napjába: rövid pillanatnak tűnik, de a hatása sokáig megmarad. Csakhogy a virágbolt ajtajában hamar elbizonytalanodunk: vágott virág,
Van valami egészen magával ragadó abban, amikor megérkezik az ősz, és a fák lombjai lassan átöltöznek. A nyári zöldtenger helyét sárga, narancs, vörös és lila
Utazáskor nemcsak új tájakat látunk, hanem új szokásokat is. És valljuk be, sokszor ezek az apróságok ragadnak meg leginkább: az, hogy máshol mit esznek reggelire,
A levendula… Már a neve is lassabbra veszi a szívverést. Lila tengerként hullámzó mezők, illatpárnák a nagymama szekrényében, levendulás limonádé egy nyári délutánon. Nem csoda,
A mesterséges intelligencia szó hallatán sokaknak a robotok, algoritmusok, önvezető autók vagy éppen a ChatGPT jut eszébe. De az AI már jóval azelőtt a képzeletünk
Ha becsukod a szemed, és belegondolsz egy kedvenc ételbe, mi jut eszedbe? Az édessége? A sóssága? Vagy talán az, hogy a savanykás, kesernyés és mély
A Mesefa levelei halkan zizegtek a délutáni szélben. Balázs kényelmesen elhelyezkedett a fa alatt, és a fa mély, lágy hangon mesélni kezdett. – Ma egy
A férfi a verandán ült, az aranyló októberi fény lassan csordogált végig a fák ágai között. A levegőben ott volt az ősz illata – a
Egy borongós, de különös fényű délutánon Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A levelek ezüstösen rezegtek a szélben, mintha valami készülődne. A fa halkan szólt hozzá:
Volt egyszer egy domb a világ végén, ahol a hajnal és az alkony mindig egymásba simult. A domb tetején állt egy apró ház, amit a
Volt egyszer egy fiú, akit Elian-nak hívtak, és aki a Sivatag Peremén élt, ahol a homok találkozott az éggel. Elian nem volt különleges – legalábbis
Egy nyári este Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A levelek halkan zizegtek, mintha suttogtak volna egymásnak. A fa mély, meleg hangon szólt: – Ma elrepítelek
Vannak szavak, amelyek többet kérdeznek, mint amennyit kimondanak. A „Meddig?” ilyen szó. Rövid, halk, mégis súlyos. Ott visszhangzik minden döntés, minden küzdelem, minden várakozás mögött.
Az erdő mélyén, ahol a köd minden reggel ezüstszálakat fűzött a fák ágai közé, élt egy öregember, akit mindenki csak Bölcs Benedeknek hívott. Nem azért,
Egy forró nyári délutánon Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A levelek halkan susogtak, mintha mesélni kezdenének. A fa mély, lágy hangon szólt: – Készen állsz
