Vannak érzések, amelyek nem hangosak. Nem szorítják ki a könnyeket, nem robbannak szét egy beszélgetésben, nem követelnek választ. Csak ott vannak. Lágyan, csendben, halkan ülnek
Vannak szavak, amiknek a valódi jelentése nem ott van, ahol a betűk kezdődnek. Olyan mondatok, amik első hallásra megnyugtatóak, de egy pillanat múlva már csak
Van egy pillanat, amit mindenki átélt már. Elküldesz egy hangüzenetet. Rövidet, spontánt, csak úgy, séta közben. Aztán… véletlenül visszanyomod a lejátszást. És ott van. A
Van egy bolt a sarkon. Nem nagy, nem modern, nincs benne önkiszolgáló pénztár, és néha a pénztárgép is akadozik. Mégis sokan odajárnak. Nem csak a
Első út a levegőben: élmény, bátorság, és egy új világ kapuja Vannak dolgok, amik akkor is izgalmasak, ha felnőtt fejjel történnek meg először. Ilyen az
És miért fújunk el gyertyát, amikor nem a villanyt akarjuk lekapcsolni? A születésnap fura dolog. Egy nap, ami valójában arról szól, hogy öregszünk, mégis ünnepeljük.
A piacon vásárolni nem egyszerű bevásárlás. A piac egy rítus. Egy társadalmi színpad. Egy félig szervezett, félig kaotikus kulturális esemény, amit a résztvevők minden szombaton
Van valami egészen megnyugtató abban, amikor egy gyerek leül egy tál sült krumpli és panírozott falatok mellé. Nem kell noszogatni, nem kell alkudozni. A kis
Nem tudjuk pontosan, mikor történt. De valahol, valamikor elmaradt az a mozdulat, hogy leemeljünk egy könyvet a polcról. Nem drámaian, nem egyszerre, nem hangosan –
Nem a tea a lényeg. Hanem az, hogy megállsz. Leteszed a telefont, elfordítod az arcod a képernyőtől, és egyszer csak ott vagy: egy asztal mellett,
Egy tavaszi délután Balázs a Mesefa tövében ült, és a tó tükrét figyelte. Az eső épp elállt, apró gyűrűk futottak szét a víz felszínén, a
Van egy régi mondás: „A figyelem a legértékesebb valuta.” Ha ez valaha igaz volt, akkor 2025-ben biztosan. Minden eszköz, platform és alkalmazás a figyelmünkre vadászik
Egy napsütéses délutánon, Róma szívében, a Trevi-kút hűvös vizének csobogása közepette egy kisfiú játszott. Nem volt rajta ing, csak felgyűrt nadrág, és a térdén itt-ott
Egy esős délután Balázs a Mesefa törzsének dőlt, és hallgatta az eső kopogását. A cseppek ütemesen peregtek végig a leveleken, mintha apró dobok szólaltak volna
Az otthonaink falai sokáig csak hátterek voltak: fehér, szürke, bézs színek, legfeljebb egy-egy festmény vagy poszter, amit gyorsan felakasztottunk. De az utóbbi években valami megváltozott.
Az Aranymosolyú Királynő Volt egyszer egy birodalom, amelyet a Nap és a Csillagok áldottak meg. A nép úgy mesélte, hogy amikor megszületett a királynőjük, a
Egy nyári este Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A kertet ezüstszínűvé festette a hold fénye. A fák, a bokrok, még a kerti pad is hosszú
Van egy könyv, amit olvasva sokan érezték azt, hogy valami kattan bennük, és hirtelen másképp néznek a világra. Ez Rhonda Byrne A Titok című műve,
Egy apró kávézóban, ahol a reggeli napfény üvegen keresztül csillogott a faasztalokon, mindig sorban álltak az emberek. Nemcsak a friss pékáru és az illatos kávé
