Mindennapok
Amikor a világ ünnepel – Fesztiválok, amikről álmodni lehetne
Van valami egészen ősi abban, amikor emberek együtt ünnepelnek. Amikor nem számít a nyelv, a kultúra, a vallás, csak az, hogy színesek a ruhák, hangos
Van valami egészen ősi abban, amikor emberek együtt ünnepelnek. Amikor nem számít a nyelv, a kultúra, a vallás, csak az, hogy színesek a ruhák, hangos
Ha valaha elutaztál egy másik országba, és azon kaptad magad, hogy furcsán néznek rád egy teljesen ártatlan mozdulat után – akkor már tudod, miről szól
– Emléktextilek, elvarratlan szálak és a nő, aki még mindig ott él bennük Az a ruha… az a régi ruha a szekrény hátuljában Tudod, melyikről
Ismerős érzés, ugye? Csak egy pillanatra akartál belenézni a galériába. Eredetileg valami mást kerestél – egy régi dokumentumot, egy emlékeztetőt talán. Aztán belebotlasz abba a
– Egy könnyed cikk szomjúságról, hőérzetről, és az agy meglepő trükkjeiről Az a bizonyos első korty egy forró napon… Van az a pillanat, amikor a
Egy marék gyerekkor a tenyeredben Képzeld el, hogy leülsz egy régi padra a parkban, és a zsebedből előkerül egy régi, gyűrött zacskó gumicukor. Már az
A játék nem csak játék – ez a gyerekkor nyelve Van egy mondás, amit minden szülő előbb-utóbb megtapasztal: „A gyerek nem játszik – a gyerek
Egy vasárnapi ebéd, egy közös nyelv Vasárnap dél. A levegőben fokhagymás panír illata úszik, a konyhából hallatszik a sercegés hangja. Az asztalon ott gőzölög a
Gondolj csak bele: mikor ettél utoljára egy kanál mogyorókrémet? Vagy csak belenyaltál, titokban, este tízkor, mint valami bűnös kis öröm? Vagy éppen reggel a pirítósodra
Van az a pillanat, amikor a nyaralás csúcspontja a vízparti ejtőzés. Napfény, hullámok, gyümölcsillatú naptej és az a jól megérdemelt nyugalom. Aztán… jön a törölköző.
Egy meleg, nyári estén Balázs a Mesefa tövébe kuporodott. A csillagok gyengéden pislogtak az égen, mintha mindegyik csak neki kacsintana. A Mesefa mély hangon megszólalt:
Egyszer volt, hol nem volt, egy völgy közepén állt egy fa, amilyenhez hasonlót még senki sem látott. Törzse erős volt, ám kérgén aranyló fény futott
Egy hatalmas tölgyfa legfelső ágán élt egy apró levél, akit Lina-nak hívtak. Egész nyáron át fürdött a napfényben, hallgatta a madarak énekét, és hintázott a
A Hajnalfény Völgyében, ahol a harmatcseppek gyémántként ragyognak a fűszálakon, élt egy apró, de különleges szitakötő, akit Luména-nak hívtak. Nem volt nagyobb egy virágsziromnál, ám
Egy napsütéses délutánon Benedek mackó békésen üldögélt a párnák között. A nyakában ott lógott a kedvenc piros-fehér kockás sálja, amit a kis gazdája, Máté adott
Egyszer, nagyon régen, amikor az ég még fiatalabb volt, élt egy aprócska csillag, akit Lyra-nak hívtak. Nem volt nagy és fényes, mint a többi csillag,
Egy régi, eldugott városrészben állt egy különös könyvtár, amit csak kevesen ismertek. Nem volt tábla az ajtaja felett, nem hirdettek róla plakátokat, mégis mindig akadt,
A délutáni nap aranyszínűen szűrődött át a Mesefa lombjai között. Balázs a puha fűben ült, és hallgatta, ahogy a levelek finoman susognak. A Mesefa mély,
A világ legészakibb sarkában, ahol a nap télen is csak halkan mosolyog a horizont mögül, élt egy kis fóka, akit Lunának hívtak. Luna különleges volt