Van valami megfoghatatlanul jó érzés abban, amikor a reggel nem az ébresztőóra sípolásával, hanem a nap első fényeinek szelíd simogatásával indul. De vajon csak szép,
A tó partján, ahol a nap utolsó sugarai aranyhíddá nyúltak a vízen, nőtt egy különleges virág. Nem volt más, mint egyetlen pipacs – de nem
Amikor Balázs köntöst öltött, és a mesefa alatt leült, mindig történt valami varázslatos. Aznap este is így volt. A levelek zizegve meséltek, és a fa
Van valami egészen különleges abban, amikor előkerül egy régi fotóalbum. A borítója kissé kopott, a lapjai megsárgultak, de ahogy fellapozzuk, az idő megszűnik létezni. A
A nevét senki sem ejtette ki hangosan, csak őrizték a nyári poros utak, a mezők csendje, és az ecruszínű ég alatti párák. Az emberek csak
Egy hideg téli estén Balázs pizsamában, álmos szemekkel kucorgott a Mesefa alatt. A szobában már minden sötét volt, csak egy kicsi lámpa világított. A varázskönyv
A magyar nyelv tele van kincsekkel – és ezek a kincsek gyakran a régi paraszti élet tapasztalataiból születtek. Ilyen mondás az is, amit májusban szinte
Egyszer, egy napsütötte reggelen, amikor a harmat még finoman gyöngyözött a páfrányok levelén, két aprócska jószág indult el világgá. Az egyik egy kiskutya volt –
Egy derűs nyári reggelen Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és figyelte, ahogy a fák levelei játékosan kergetik egymást a szélben. A varázskönyv halkan reccsent egyet,
