Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.04.28.
A nap még csak ébredezett, de a világ már fénybe öltözött. A tó vize sima volt, mint az üveg, és körülötte rózsaszín tulipánok hajlongtak, mintha
A nap még csak ébredezett, de a világ már fénybe öltözött. A tó vize sima volt, mint az üveg, és körülötte rózsaszín tulipánok hajlongtak, mintha
Balázs egy szép, napsütéses délután újra a Mesefa alatt pihent. A nap sugarai átszűrődtek a leveleken, és a szellő puha, meleg érintéssel simogatta az arcát.
Van, amikor nagy dolgokra várunk, hogy végre mosolyogjunk. Egy utazásra, egy nagy sikerre, valami különlegesre. Pedig a boldogság ott van a mindennapokban is. Az apró
Millió ével ezelőtt, amikor még a föld nem ismerte az emberek hangját, csak a szelet, a vizet és a dinoszauruszok lépteit, élt egy hatalmas T-Rex,
Egy enyhe, nyári délután Balázs ismét a Mesefa árnyékában üldögélt. A nap sugarai aranyszínű foltokat táncoltattak a fűszálakon, és a levelek halkan suttogtak a szélben.
A hétvégék gyorsan elrepülnek, és sokszor azzal szembesülünk, hogy pénteken este azt gondoltuk: „Most aztán végre kipihenem magam!” – majd vasárnap délután már úgy érezzük,
A hátsó udvar sarkában, ott, ahol a fű már alig nőtt, és a fal tövében a víz pocsolyákat gyűjtött, állt egy öreg, szakadt kartondoboz. Az
Egy friss, illatos tavaszi reggelen Balázs ismét a Mesefa alatt üldögélt. A harmatcseppek még csillogtak a fűszálakon, és a madarak vidáman csicseregtek. A Mesefa mély
A mondás, hogy „Aki á-t mond, mondjon bé-t is”, gyakran elhangzik a mindennapi beszélgetésekben, és bár elsőre talán egy egyszerű figyelmeztetésnek tűnhet, valójában mélyebb jelentéssel