Mindennapok
Csak még egy videó – és elment az este
Este van, végre vége a napnak. Lefürödtél, ki van húzva a redőny, az ágy is hívogat. Nem vagy fáradt, de már nem is akarsz semmit.
Este van, végre vége a napnak. Lefürödtél, ki van húzva a redőny, az ágy is hívogat. Nem vagy fáradt, de már nem is akarsz semmit.
Van egy pillanat, ami úgy kezdődik, mint egy ártatlan gondolat. Megnézed a receptet a vacsorához. Vagy gyorsan utánanézel, mennyibe kerül egy új kerti szék. Tényleg
Nyár. Hőség. Te a fagyiddal hűsölsz a kanapén, a kutyád pedig ott ül veled szemben, a nyelvét lógatva, és olyan szemekkel néz rád, mint amikor
Egy 4 éves gyerek világa tele van felfedezéssel, fantáziával és mozgással. Ebben a korban a kíváncsiság határtalan, a beszéd fejlődik, az akarat egyre erősebb –
Van az az ember, akivel egykor minden nap beszéltetek. Lehet, hogy szerelmi kapcsolat volt, lehet, hogy barátság. A lényeg ugyanaz: valaha közeli volt, most meg
Voltál már úgy, hogy teljesen rákattantál valamire – egy sorozatra, egy hobbira, egy új appra, egy emberre – és pár hét, néha nap után már
Egy átlagos hétköznap délután. Belépsz a boltba, csak egy gyors bevásárlásra ugrasz be, de aztán ott találod magad a tejtermékes pult előtt, és csak bámulod
Vannak napok, amikor minden okénak tűnik kívülről, mégis belül valami nem stimmel. Nem történt semmi látványos, nem sértett meg senki, nem volt tragédia. Csak egy
Képzeld el, hogy egy este, amikor végre elcsöndesedik a lakás, és te már mélyen alszol, a tárgyaid összeülnek egy kis megbeszélésre. Nem drámázni, nem panaszkodni.
Valld be, ha azt mondom: „nyári frissítő ital”, mi jut eszedbe? Jeges limonádé, jeges tea, esetleg egy hideg görögdinnye smoothie. De… uborka?! Nos, készülj fel,
Egy borongós délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A lombok közt a szél olyan hangot keltett, mintha valaki lassan dobolna. – Milyen lehet olyan állatnak
Egyszer, nem is olyan messze innen, egy kis faluban állt egy ház, amelynek szíve a konyha volt. Nem akármiért mondták így: ebben a konyhában mindig
Egy nyári délután Balázs a Mesefa alatt pihent. A patak partján ült, kavicsokat görgetett a kezében, és nézte, ahogy a víz lassan, türelmesen kanyarog. –
Volt egyszer egy falucska, amelyet végtelennek tűnő búzamezők öleltek körül. A falu szélén, egy öreg tölgyfa mellett állt a mező leghíresebb őrzője: egy madárijesztő, akit
Egy nyári estén Balázs a Mesefa alatt feküdt, és a fák levelein átszűrődő fényt nézte. A szél úgy susogott, mintha hullámokat sodorna a partra. –
Egyszer, nagyon régen, amikor a csillagok még közelebb ültek az égre, élt egy különleges Őrző. Nem volt sem férfi, sem nő, inkább maga az Idő
Egykor régen, amikor a világ még nem könyvekből tanult, hanem könyvek teremtették magát a világot, állt egy különleges kötet a pusztaság közepén. A borítója fekete
Egy különösen hűvös, szeles délelőttön Balázs újra a Mesefánál üldögélt. Vastag sálba burkolózott, és a levelek zizegését hallgatta. A fa ágain kis jégcsapok csilingeltek, mint
Egy régi ház napsütötte szobájában egy kislány ült az asztalnál. Előtte egy gömbölyű akváriumban aranyhal úszkált, mellette pedig hófehér kiscica kuporgott, és hatalmas, kerek szemekkel