Mindennapok
A tenger, amihez mindig visszatérünk – nem nyaralás, hanem ösztön
Nem kell hozzá repülőjegy vagy szállásfoglalás. A tenger emléke akkor is ott van benned, amikor épp nem látod. Az illata, a mozgása, az állandó, halk
Nem kell hozzá repülőjegy vagy szállásfoglalás. A tenger emléke akkor is ott van benned, amikor épp nem látod. Az illata, a mozgása, az állandó, halk
Nem lehet sietni Toszkánában. Nem azért, mert nem lehetne, hanem mert valahogy senki sem akar. Az ember egyszerűen lelassul, amikor először megérzi a napfényben fürdő
Este van, végre vége a napnak. Lefürödtél, ki van húzva a redőny, az ágy is hívogat. Nem vagy fáradt, de már nem is akarsz semmit.
Van egy pillanat, ami úgy kezdődik, mint egy ártatlan gondolat. Megnézed a receptet a vacsorához. Vagy gyorsan utánanézel, mennyibe kerül egy új kerti szék. Tényleg
Nyár. Hőség. Te a fagyiddal hűsölsz a kanapén, a kutyád pedig ott ül veled szemben, a nyelvét lógatva, és olyan szemekkel néz rád, mint amikor
Egy 4 éves gyerek világa tele van felfedezéssel, fantáziával és mozgással. Ebben a korban a kíváncsiság határtalan, a beszéd fejlődik, az akarat egyre erősebb –
Van az az ember, akivel egykor minden nap beszéltetek. Lehet, hogy szerelmi kapcsolat volt, lehet, hogy barátság. A lényeg ugyanaz: valaha közeli volt, most meg
Voltál már úgy, hogy teljesen rákattantál valamire – egy sorozatra, egy hobbira, egy új appra, egy emberre – és pár hét, néha nap után már
Egy átlagos hétköznap délután. Belépsz a boltba, csak egy gyors bevásárlásra ugrasz be, de aztán ott találod magad a tejtermékes pult előtt, és csak bámulod
Vannak napok, amikor minden okénak tűnik kívülről, mégis belül valami nem stimmel. Nem történt semmi látványos, nem sértett meg senki, nem volt tragédia. Csak egy
A Mesefa lombjai között halk esti szellő zizegett. Balázs csendben ült alatta, amikor a fa mély, suttogó hangon megszólalt: – Ma egy kis lény történetét
Volt egyszer, réges-régen, egy erdő, ahol minden évszaknak saját őrzője élt. A télnek ott volt a Hóbagoly, aki fehér szárnyával altatta el az erdőt. A
A Mesefa levelei halkan zizegtek a délutáni szélben. Balázs kényelmesen elhelyezkedett a fa alatt, és a fa mély, lágy hangon mesélni kezdett. – Ma egy
A férfi a verandán ült, az aranyló októberi fény lassan csordogált végig a fák ágai között. A levegőben ott volt az ősz illata – a
Egy borongós, de különös fényű délutánon Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A levelek ezüstösen rezegtek a szélben, mintha valami készülődne. A fa halkan szólt hozzá:
Volt egyszer egy domb a világ végén, ahol a hajnal és az alkony mindig egymásba simult. A domb tetején állt egy apró ház, amit a
Volt egyszer egy fiú, akit Elian-nak hívtak, és aki a Sivatag Peremén élt, ahol a homok találkozott az éggel. Elian nem volt különleges – legalábbis
Egy nyári este Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A levelek halkan zizegtek, mintha suttogtak volna egymásnak. A fa mély, meleg hangon szólt: – Ma elrepítelek
Vannak szavak, amelyek többet kérdeznek, mint amennyit kimondanak. A „Meddig?” ilyen szó. Rövid, halk, mégis súlyos. Ott visszhangzik minden döntés, minden küzdelem, minden várakozás mögött.