Mindennapok
ReceptABC.hu: Gasztrorobbanás 10 év után!
Egy falat nosztalgia, egy kanálnyi jövő Te is jártál már úgy a neten, hogy csak egy gyors vacsorát kerestél, aztán azon kaptad magad, hogy egy
Egy falat nosztalgia, egy kanálnyi jövő Te is jártál már úgy a neten, hogy csak egy gyors vacsorát kerestél, aztán azon kaptad magad, hogy egy
Hogy a nyári szabadság tényleg a lábaknál is kezdődjön. Ahogy megérkezik a jó idő, az első, amit lecserélünk, az a cipő. Vége a bakancsok, vastag
A távolság nem mindig eltávolodás. Néha épp a közelséget teremti meg újra. Sok kapcsolatban élő ember érzi bűntudatosnak magát, ha egyszerűen csak… egyedül szeretne lenni.
Nem minden fontos dolog látványos. És nem minden látványos dolog fontos. Gondolkodtál már azon, hogy mennyi mindent nem osztunk meg – pedig azok a pillanatok
Mert a játék nem kor kérdése. Hanem egy döntés, hogy nem csak túlélni, hanem élni akarunk. Gyerekként minden egyszerű volt. Egy bottal varázsolni lehetett, egy
Van, amit csak egyszer hallunk – mégis örökre ott marad bennünk. Vannak mondatok, amik nem harsányak, nem bonyolultak, nem különösebben szép mondatszerkezetűek – mégis belénk
Mert a boldogság nem mindig hangos. Néha csak csendben elsétál melletted, és rád mosolyog. Van, hogy hajt a nap, zakatol a gondolat, és csak mész
Nem kell nagy dolgokat tenned, hogy valakinek nagyot jelents. Volt már olyan napod, amikor valaki csak egy mondatot mondott, mégis egész napra veled maradt? Egy
Amikor a kapcsolat már nem a kezdeti rózsaszín ködben úszik, hanem a mindennapok szürkés-változatos színpalettáján játszik, akkor dől el igazán, milyen alapokra építettünk. Tudod, azok
Egy nosztalgikus önismereti utazás a mesék világába – komolytalanul, de szívből Emlékszel még arra a rajzfilmre, amit gyerekként újra és újra megnéztél, akár kazettán, akár
Képzeld el, hogy előtted egy fehér vászon van, mellette néhány színes festék, a kezedben pedig egy ecset. Nincs szabály, nincs elvárás – csak te vagy
Egykor, a hegyek között, ahol a köd gyöngyházfényben ringatózott a völgyek felett, élt egy apró falu. A falu szélén állt egy különös fa: minden tavasszal,
Egy késő nyári estén Balázs a Mesefa alatt feküdt, és hallgatta a tücskök ciripelését. A nap már lement, csak a narancsszín ég alján derengett még
Egy aprócska szobában, ahol a függönyökön keresztül aranyló fények szűrődtek be, élt egy kis egérke, Misu. Sárga, pöttyös pizsamájában üldögélt az ágy szélén, hatalmasat ásított,
Egy őszi napon Balázs a Mesefa tövében üldögélt. Színes levelek hullottak körülötte – piros, sárga, barna –, és úgy zizegtek a szélben, mintha mesélni akarnának
A nap lassan elbújt a szavanna horizontján, és a táj aranyból, narancsból és bíborból szőtt palástot öltött magára. A folyóparton Liana, az oroszlánlány ült mozdulatlanul.
Egy esős délután Balázs a Mesefa tövében kuporgott. A felhők szürkén úsztak az égen, de a fa levelei mégis aranyzölden ragyogtak. – Ma minden szürke
Egy hófödte faluban, ahol a házak kéményeiből füst szállt az égre, élt egy kislány, aki különösen szerette a csodákat. Nem a nagy, hangos varázslatokat, hanem
Egy mese a barátságról, elfogadásról és arról, hogy néha pont az lesz a barátunk, akitől a legjobban tartottunk. Egy délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt.