Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.07.13.
„Az a bizonyos szelíd délután” Volt valami különös szépség abban a nyári délutánban – nem az ég színében vagy a virágzó hársfa illatában, hanem abban,
„Az a bizonyos szelíd délután” Volt valami különös szépség abban a nyári délutánban – nem az ég színében vagy a virágzó hársfa illatában, hanem abban,
Balázs egy fényes őszi délután a Mesefa alatt gubbasztott. Egy város térképét hajtogatta szét az ölében, de valahogy semmit nem keresett rajta. Csak nézegette a
Van egy sorozatod. Talán több is. Az egyik a vicces fajta, amin mindig nevetni tudsz, még akkor is, ha már kívülről tudod a poénokat. A
“Egy csipetnyi szerelem Párizsban” Párizs mindig is a szerelmesek városa volt – nemcsak az embereké, hanem az apró, eldugott helyeken élő kis lényeké is, akikről
Egy meleg délután Balázs a Mesefa alatt heverészett. Az árnyék pont olyan volt, mint egy nyitott könyv, amibe bele lehet bújni. A távolból gyerekzsivaj hallatszott,
Egy történet arról, amikor nem vagy éhes – mégis eszel Az ember nappal logikus. Tudatos. Tiszta fejjel dönt. Salátát választ, eleget iszik, néha még a
A piros ruhás kislány – egy történet a bátorságról és a kíváncsiság határáról Valahol a hegyek között, egy kis faluban, ahol a szél suttogott a
Egy vasárnap délután Balázs a parkban sétált. A padokon emberek ültek: beszélgettek, olvastak, bámultak maguk elé. De volt köztük egy, aki nem csinált semmit. Csak
A piacon vásárolni nem egyszerű bevásárlás. A piac egy rítus. Egy társadalmi színpad. Egy félig szervezett, félig kaotikus kulturális esemény, amit a résztvevők minden szombaton