Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.09.07.
Egy régi legenda mesélt arról a különös vidékről, ahol az égbolt mindig ragyogó csillagokkal volt tele, és ahol a szél nem csak fák lombját ringatta,
Egy régi legenda mesélt arról a különös vidékről, ahol az égbolt mindig ragyogó csillagokkal volt tele, és ahol a szél nem csak fák lombját ringatta,
Egy csendes délután Balázs a Mesefa alatt ült, és egy régi, pattogós gumilabdát görgetett a fűben. – Vajon milyen állat tudna igazi gömbbé változni? –
Virágot ajándékozni olyan, mint apró csillagot küldeni valaki napjába: rövid pillanatnak tűnik, de a hatása sokáig megmarad. Csakhogy a virágbolt ajtajában hamar elbizonytalanodunk: vágott virág,
Az erdő mélyén élt egy szorgalmas harkály, akit mindenki csak úgy ismert: a Fafaragó. Nem volt elég neki, hogy rovarokat keressen a törzsekben – minden
Egy szeles délután Balázs a Mesefa alatt ült, és egy régi kis fémvonatot tologatott a fűben. A kerekei kattogtak, a kéménye pedig fekete volt, mintha
Van valami egészen magával ragadó abban, amikor megérkezik az ősz, és a fák lombjai lassan átöltöznek. A nyári zöldtenger helyét sárga, narancs, vörös és lila
Az erdő mélyén, ahol a napfény arany sugara csak apró réseken át szűrődik le, élt egy különleges lény, akit az emberek ritkán láthattak. Ő volt
Egy meleg, aranyló délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és egy kis mézet nyalogatott a kenyérhéjról. A napfényben dongtak körülötte a méhek. – Vajon hogy
Utazáskor nemcsak új tájakat látunk, hanem új szokásokat is. És valljuk be, sokszor ezek az apróságok ragadnak meg leginkább: az, hogy máshol mit esznek reggelire,