
Egy kép, egy történet. 2025.09.01.
Egy kisváros csendes szélén, ahol a házak között még játszott a szél és a kerítések mögül virágillat szállt fel, élt egy kislány, Lilla. Lilla legkedvesebb

Egy kisváros csendes szélén, ahol a házak között még játszott a szél és a kerítések mögül virágillat szállt fel, élt egy kislány, Lilla. Lilla legkedvesebb

Egy délután Balázs a Mesefa alatt ült, és pitypangokat fújkált a réten. A virágok szirmai a szélben szálltak, ő pedig elgondolkodott. – Vajon milyen lehet,

Volt egyszer egy korszak, nem is olyan régen, amikor a zenehallgatás még nem pár kattintás volt a telefonon. Amikor a kedvenc dalod nem egy algoritmus

Egyszer régen, amikor az álmok és a valóság még kéz a kézben jártak, élt egy különleges nő, akit mindenki csak Hajnalfénynek nevezett. Nem azért, mert

Egy meleg nyári délután Balázs a Mesefa árnyékában pihent. Botjával a homokba rajzolt: egy ló alakját. Hosszú lábakat, lobogó sörényt, kecses nyakat. – Hogy lehet,

Képzeld el az estét: fáradt vagy, nincs kedved főzni, és már hallod a gyomrod hangos tiltakozását. Egyetlen mozdulat, pár kattintás a telefonodon, és már úton

Egyszer réges-régen, egy apró város szélén, három tudós barát minden éjjel összegyűlt, hogy az eget kémlelje. Ők voltak az „Égi Három”, akik nemcsak a csillagokat

Egy hideg, szeles délután Balázs a Mesefa alatt ült. Bár tél még nem volt, a szél úgy fújt, hogy Balázs összébb húzta a kabátját. –

Ha becsukod a szemed, és belegondolsz egy kedvenc ételbe, mi jut eszedbe? Az édessége? A sóssága? Vagy talán az, hogy a savanykás, kesernyés és mély