Egy őszi délután Balázs a Mesefa alatt ült, és egy halom diót rakosgatott egymásra, mint tornyot. – Vajon mit csinál egy mókus, ha egyszer… már
Van egy pillanat, amit mindenki átélt már. Elküldesz egy hangüzenetet. Rövidet, spontánt, csak úgy, séta közben. Aztán… véletlenül visszanyomod a lejátszást. És ott van. A
A pillanat, amikor minden elcsendesül – Egy történet az ölelésről, amelyben a világ megáll Nem tudták pontosan, mikor kezdődött. Talán már azelőtt, hogy megpillantották egymást.
Egy napon Balázs a Mesefa alatt olvasgatott. Már vagy tízszer végiglapozta a könyvet, de most minden oldal unalmasnak tűnt. Semmi kaland, semmi szőrös lény, semmi
Van egy bolt a sarkon. Nem nagy, nem modern, nincs benne önkiszolgáló pénztár, és néha a pénztárgép is akadozik. Mégis sokan odajárnak. Nem csak a
„A kis lámpás” Egyszer volt, nem is olyan régen, egy kisfiú, aki esténként sokáig ébren maradt. Nem azért, mert nem szeretett volna aludni – hanem
Egy szép, langyos reggelen Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A fa árnyéka úgy borult rá, mintha egy nagy, zöld takaró lenne – hűvös, de megnyugtató.
Első út a levegőben: élmény, bátorság, és egy új világ kapuja Vannak dolgok, amik akkor is izgalmasak, ha felnőtt fejjel történnek meg először. Ilyen az
„A ház a sarkon” A sarkon állt az a ház, amely mellett az emberek naponta elsétáltak – egyesek sietve, mások észre sem véve, de volt,
