Balázs az asztal mellett játszott. Sorba rakta a kisautókat: piros, kék, fekete… De volt egy, amit mindig a doboz aljáról szedett elő. Egy lila sportautó.
Nem a tea a lényeg. Hanem az, hogy megállsz. Leteszed a telefont, elfordítod az arcod a képernyőtől, és egyszer csak ott vagy: egy asztal mellett,
Kisfiú és a Zöldbarát – Egy galaktikus találkozás meséje avagy hogyan tanulták meg a csillagok a barátság nyelvét Egyszer, nem is olyan régen, a Föld
Egy esős reggelen Balázs nem szívesen indult iskolába. A cipője nedves volt, az esernyője mindig becsukódott, és a kabátja belül hideg. És valahogy… nem esett
Nem kell hozzá repülőjegy vagy szállásfoglalás. A tenger emléke akkor is ott van benned, amikor épp nem látod. Az illata, a mozgása, az állandó, halk
Veridia és Lumira – Az Egyetlen Arc – egy mese két világról, amely valójában egy volt Réges-régen, amikor a világ még két részből állt, létezett
Egy olyan napon, amikor a világ mintha egy picit fakóbbnak tűnt, Balázs a Mesefa tövébe telepedett. Minden zöld volt, minden rendben volt, mégis hiányzott valami.
Nem lehet sietni Toszkánában. Nem azért, mert nem lehetne, hanem mert valahogy senki sem akar. Az ember egyszerűen lelassul, amikor először megérzi a napfényben fürdő
Egyszer réges-régen, amikor az univerzum még csak formálódott, volt egy világ, amit a csillagok szövögettek – szó szerint. Ez a világ a Végtelen Felszín volt,
