Egy gyönyörű tavaszi reggelen egy kis mackó, Misi, felébredt barlangjában. A nap első sugarai átszűrődtek a barlang száján, és Misi tudta, hogy ez a nap különleges lesz. Már hetek óta várt rá, hogy megkóstolhassa a friss mézet, amit az erdő méhei készítettek.
Misi kilépett a barlangból és elindult az erdő szélén található nagy, öreg fához, ahol a méhek mézet gyűjtöttek. Ahogy közeledett, már messziről érezte a méz édes illatát. Odalépett a fához, és óvatosan kinyúlt, hogy ne zavarja meg a szorgos méheket. Egy nagy, aranyló mézes csuprot talált, amelyet óvatosan kinyitott, majd beledugta mancsát és megkóstolta a mézet.
„Azt a mindenit, de finom!” – gondolta Misi, miközben mézes mancsaival boldogan csámcsogott. De nem elégedett meg ennyivel. Emlékezett rá, hogy a nagymamája mindig azt mondta, hogy a méz sok ételhez illik. Így hát Misi elindult, hogy összegyűjtse kedvenc ételeit, amiket mézzel szeretett enni.
Elsőként talált néhány ropogós, friss almát. „A méz és az alma tökéletes párosítás!” – gondolta, és máris megkóstolta. Az alma édes-savanykás íze tökéletesen kiegészült a méz édességével.
Ezután talált egy kis halmot friss mogyorót és diót. Ezeket is belemártotta a mézbe, és a ropogós, édes falatok igazi ízorgiát nyújtottak számára. Nem messze talált néhány vadon termő bogyót is, amit szintén megkóstolt mézzel. A bogyók zamatos íze és a méz selymes édessége mennyei volt.
Végül Misi talált egy réten néhány friss, meleg palacsintát, amit az erdő tündérei hagytak ott. „Ez az!” – gondolta Misi, és vastagon megkente a palacsintákat mézzel. Az első harapás után az édes, lágy palacsinta és a méz tökéletes összhangban voltak, mintha csak egymásnak lettek volna teremtve.
Misi boldogan tért vissza a barlangjába, mancsait nyalogatva, és azon gondolkodott, milyen szerencsés, hogy ilyen finom ételekhez juthatott. Ahogy a nap lement, Misi elégedetten dőlt le a barlangjában, tele finom mézes ételekkel és boldog emlékekkel. Az álom hamarosan elragadta, és álmában újra a mézes réten járt, ahol mindig friss méz és finom ételek vártak rá.
Így élt boldogan Misi, a mézimádó mackó, aki mindig tudta, hogyan találja meg az élet édes oldalát.
