Egyszer volt, hol nem volt, egy eldugott völgy mélyén fekvő kis középkori falu. A falut buja, zöld dombok és sűrű erdők vették körül. Kanyargós macskaköves utcák vezettek a bájos kőházak között, melyek nádtetővel voltak fedve. A falu közepén egy tiszta, csillogó folyó folyt, amelyen egy kőhíd ívelt át, és egy nyüzsgő piactérre vezetett, ahol a falusiak árulták portékáikat.
A távolban egy fenséges kastély állt a domb tetején, vigyázó szemmel őrizve a falut. A jelenet aranyszínű délutáni napfényben fürdött, és színes virágok pompáztak a házak körül és a folyóparton.
Ebben a varázslatos faluban élt egy fiatal lány, Lia, aki mindenki kedvence volt. Szeretett a folyóparton sétálni és a virágokat szedni. Egy nap, miközben a piacon segített édesanyjának, egy titokzatos idegen érkezett a faluba. Az idegen egy ritka és különleges virágot keresett, amelyről azt mondták, hogy csak a falu környékén nő.
Lia elhatározta, hogy segít az idegennek megtalálni ezt a virágot. Ketten együtt indultak el az erdőbe, és hosszú keresés után rábukkantak a virágra. Az idegen hálából mesélt Lia-nak egy különleges varázslatról, amely megvédte a falut minden bajtól.
Az idegen távozása után Lia és a falu lakói megfogadták a varázslatot, és soha többé nem kellett félniük semmilyen veszélytől. Lia hőstette örökké emlékezetes maradt, és a falu továbbra is békében és boldogságban élt.
