Egy kicsi, de elszánt egér Mózi, magára öltötte sárga sisakját, melyet valahol a padláson talált. Tudta, hogy ma különösen nagy kihívás vár rá. A konyhában ugyanis számtalan egérfogó hevert szétszórva a földön, mindegyik csapda egy-egy ínycsiklandó vajdarabbal csalétekül.
Mózi nem egy átlagos egér volt. Kis termete és éles esze sokszor mentette már meg a bajból. De ez a helyzet minden eddiginél veszélyesebbnek tűnt. A konyha egy igazi aknamező volt. Mózi azonban nem ismerte a félelmet, vagy ha ismerte is, ügyesen elrejtette azt.
A sárga sisak, amit viselt, biztonságot nyújtott neki. Legalábbis ő így gondolta. Óvatosan lépett előre, minden egyes lépését alaposan megfontolva. Az egérfogók fémes csattanása és a vaj illata egyszerre volt csábító és rémisztő. Mózi tudta, hogy egy rossz mozdulat, és könnyen csapdába eshet.
Az első egérfogót ügyesen kikerülte. Látta, hogy a rugók milyen gyorsan zárulnak össze, és tudta, hogy nem hibázhat. Egyik lépés követte a másikat, minden egyes mozdulat egyre közelebb vitte a céljához. A vaj illata erősebbé vált, és Mózi gyomra korgott az éhségtől.
Végül elérte az első vajdarabot. Óvatosan nyúlt érte, nehogy megremegjen a csapda. Amikor sikerült megkaparintania a vajat, gyorsan bekapta és továbbhaladt. Mózi minden egyes darabot megszerzett, minden egyes csapdát ügyesen kikerülve.
A nap végére Mózi diadalittasan állt a konyha közepén, tele hassal és büszkén. Tudta, hogy ma ismét bebizonyította, hogy egy kis egér is lehet hős. Sárga sisakját büszkén viselve, Mózi elindult vissza a rejtekhelyére, készen arra, hogy újabb kalandokat keressen.
