Egy nyári délutánon, amikor a nap sugarai aranyszínűre festették az eget, egy kisvárosi művészeti galériában különleges kiállítást rendeztek. A galéria központi darabja egy varázslatos festmény volt, amely mindenkit lenyűgözött.
A festményen egy gyönyörű kislány látható, akinek kék szemei olyan ragyogóak, mintha az ég tükröződne bennük. A lányka fehér köpenyt viselt, amely valójában vastag fehér festékből készült. Ez a festék drámai módon ömlött a fejéről előre, mintha egy festői robbanás történt volna.
A művész, aki ezt a képet megalkotta, az olasz Alberto Seveso stílusában dolgozott, aki híres a folyékony festék és víz alatti fotózás ötvözéséről. A kép hipervalósághű hatása és a fröccsenő festék részletei mind-mind egyedi látványt nyújtottak. A festék splashei dinamikusan és energikusan omlottak szét, mintha csak a pillanat töredéke lenne megörökítve.
A galériában sétálva az emberek csodálkozva álltak meg a festmény előtt. Egy kisfiú megkérdezte az anyukáját:
- Anya, ki ez a kislány a képen?
Az anyuka elmosolyodott, majd így válaszolt:
- Ez a kislány a művész képzeletének szüleménye. Ő a szépség és a tisztaság megtestesítője, akinek lelke és varázsa átsüt a festékrétegek között. Ő emlékeztet minket arra, hogy a művészetben mindig van valami varázslatos, ami túlmutat a valóságon.
A kisfiú elgondolkodva nézte tovább a festményt, mintha megpróbálná megfejteni a kislány titkát. A festmény így nem csak egy lenyűgöző látvány volt, hanem egy kapu is egy mesés világba, ahol a képzelet és a valóság határai elmosódnak.
