A reggeli nap első sugarai éppen csak átszűrődtek a fák lombjai között, amikor Péter elindult a szokásos biciklitúrájára. Az út, amin minden nap végighajtott, egy festői szépségű erdei ösvény volt, mely kanyargósan haladt a dombok és völgyek között. Ma azonban valami más volt a levegőben. Érezte a szél fuvallatában, a madarak énekében és a szívének ritmusában. Ez az érzés arra késztette, hogy gyorsítson, hogy teljes erőbedobással haladjon előre.
Ahogy egyre gyorsabban tekert, a világ körülötte kezdett elmosódni. A fák és a bokrok zöldjei egyetlen összefüggő, zöldes alagúttá változtak. Az út kövei és ágai egyetlen csíkban összemosódtak, mintha csak egy festő húzott volna végig egyetlen, határozott vonalat. Péter minden egyes pedálfordulattal úgy érezte, mintha egyre mélyebbre hatolna ebbe a zöld alagútba, mely a sebesség varázsával vette körül.
A világ megszűnt létezni, csak a bicikli és ő maradtak. A szél süvítése a füle mellett, a gumikerék suhogása az úton, a saját szívverésének üteme – ezek alkották most az univerzumát. A sebesség egy különös transzba ejtette, ahol minden gondolat és aggodalom szertefoszlott. Csak az út létezett, és az a hihetetlen érzés, hogy egyre gyorsabban és gyorsabban halad.
Egy ponton Péter úgy érezte, mintha elérte volna a sebesség határát. Mintha átlépett volna egy láthatatlan kapun, ahol az idő és a tér már nem számít. A zöld alagút végén egy fényes pont jelent meg, és ő ösztönösen tudta, hogy oda kell elérnie. Minden erejét összeszedte, és az utolsó pedálfordulatokkal áttörte a fénykaput.
Egy pillanatra mindent elárasztott a fény, majd hirtelen csend lett. Péter lassan megállította a biciklit, és körülnézett. Egy gyönyörű, napfényben fürdő tisztáson találta magát, melyet virágok borítottak, és a levegő friss, tavaszi illattal volt tele. A madarak vidáman csiripeltek, és egy könnyű szellő simogatta az arcát. Mintha egy másik világba érkezett volna, ahol minden békés és tökéletes.
Leült a tisztás szélére, és mély lélegzetet vett. Az egész élmény olyan volt, mintha álmodott volna, de tudta, hogy valóságos volt. A sebesség varázsa egy különös, de csodálatos helyre juttatta, ahol egy pillanatra megtapasztalhatta a tökéletes szabadságot és boldogságot. És bár a tisztás hamarosan újra elmosódott, ahogy visszatért a valóságba, Péter szívében örökké megmaradt az emlék, hogy egyszer elérte a sebesség határát, és átlépett egy másik világba.
