Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit Emmának hívtak. Emma gyönyörű kék szemekkel és rendetlen fekete hajjal rendelkezett. Mindig az egyik kedvenc ruhadarabját viselte: egy farmer kezeslábast, egy levendulaszínű pólót és hozzá illő levendulaszínű cipőket.
Egy ködös reggelen, amikor a világ szürke és levendula árnyalatokban tündökölt, Emma kiment a kertbe játszani. Aznap valami különlegeset vett észre: egy csodálatos levendula virágot, amely a ködös háttérben ragyogott. Ahogy közelebb lépett, a virág mintha életre kelt volna, és Emma szemei elkerekedtek a csodálkozástól.
A virág körüli levelek és növények sűrű, varázslatos lombozatot alkottak, amelyben mintha apró tündérek rejtőztek volna. Emma óvatosan megérintette a virágot, és érezte annak bársonyos szirmait. A pillanat olyan mesés és varázslatos volt, mintha egy régi, részletgazdag szénrajzot nézett volna, amely életre kelt a szemei előtt.
Emma egész napját ebben a varázslatos kertben töltötte, ahol a ködben rejlő csodák és a levendula virágok illata körbelengte. Aznap rájött, hogy a természet minden egyes apró részlete különleges és tele van titkokkal, csak meg kell találni azokat.
Ez a nap örökre Emma emlékezetében maradt, és soha többé nem nézett ugyanúgy egy egyszerű virágra sem. Mindig emlékezni fog arra, hogy a világ tele van varázslattal, csak nyitott szívvel kell hozzá közelíteni.