Egy kép, egy történet – 2024.08.03.

Egy szép nyári reggelen, a szavannán, ahol a fű aranyló hullámai összefonódtak a napfényben, egy kis oroszlán lépett a tó partjára. Lábai még remegtek az izgatottságtól, hiszen ez volt az első alkalom, hogy egyedül merészkedett ilyen messzire a családjától.

A tó tükre simán terült el előtte, mintha egy hatalmas, nyugodt tükör lenne. A kis oroszlán kíváncsian hajolt közelebb, hogy megnézze a saját tükörképét. De amikor belenézett, nem egy apró, aranyszínű oroszlánkölyköt látott visszanézni. A tó mélyén egy hatalmas, fenséges oroszlán nézett vissza rá, sörénye dúsan és büszkén lobogott, mintha csak a szavanna királya lenne.

A kis oroszlán szemei elkerekedtek a csodálkozástól. „Hogyan lehet ez?” – gondolta magában. „Én még kicsi vagyok, hogy lehet, hogy egy ilyen hatalmas oroszlánt látok?”

Ahogy mélyebben belenézett a tükörképbe, úgy tűnt, mintha az a felnőtt oroszlán beszélni kezdene. „Ne félj, kicsi oroszlán. Én te vagyok – a jövőd. Én vagyok az erő és bátorság, amely benned rejlik. Egy napon te is ilyen erős és hatalmas leszel.”

A kis oroszlán szíve gyorsabban vert, de most már nem az ijedségtől, hanem a reménytől és izgalomtól. „Valóban? Tényleg ilyen erős leszek egy napon?”

„Igen,” válaszolt a tükörkép. „Csak higgy magadban, tanulj és növekedj. A szívedben már most is ott van minden erő és bátorság, amire szükséged van. Idővel majd mindenki meglátja, milyen nagy oroszlán leszel.”

A kis oroszlán mély levegőt vett, majd büszkén felemelte fejét. „Köszönöm,” suttogta. „Megígérem, hogy méltó leszek hozzád.”

Ahogy ezek a szavak elhangzottak, a tó felszíne megremegett egy enyhe szellőtől, és a tükörkép lassan eltűnt. A kis oroszlán visszanézett a vízbe, és most már csak a saját kis tükörképét látta visszatekinteni rá. De már nem volt ugyanaz a kis oroszlán, mint aki idejött. Valami megváltozott benne. A jövője már nem volt homályos és bizonytalan, hanem fényes és tele reménnyel.

És így indult útnak, vissza a szavanna végtelen síkságain át, szívében azzal az ígérettel, hogy egy napon ő lesz a szavanna királya, akit a tó tükrében látott.

Hasonló cikkek

Csipke lány

Egy kép, egy történet – 2024.09.19.

Egy szelíd, aranyló délutánon, amikor a nap éppen csak megérintette a horizontot, a régi, fából készült veranda lágyan nyikorgott az enyhe szellőben. A levegő tele volt a frissen nyírt fű és a nyíló rózsák illatával, amelyek az udvar szélén díszelegtek.

Tovább olvasom »