Egy forró nyári délután volt a Balaton partján, amit sokan csak a „Magyar tengerként” emlegetnek. A nap erősen tűzött, és a homok szinte égette az ember talpát. A tóparti falu lakói és nyaralói mind a vízparton kerestek enyhülést, élvezve a Balaton hűsítő érintését és a szellő kellemes fuvallatát.
Éva, egy fiatal nő, lazán hevert a homokon, élvezve a nap melegét. Mellette egy pár napszemüveg hevert a homokban, és Éva figyelmét a lencsék érdekes tükröződése ragadta meg. A napszemüveg lencséin a falu képe tükröződött vissza, de nem élesen, hanem mintha egy álom foszlányai lennének, elmosódottan.
Éva elmosolyodott, ahogy a lencsékben látta a falu jól ismert részleteit. Ott volt a kis templom, amelynek harangjai minden délben megkondultak, és a színes házak, amelyek olyan rendezetten sorakoztak a domboldalon. Mindez most mintha egy varázslatos tükrön át jelenne meg, ahol a valóság és az álom határai összemosódtak.
A homokban ülve, Éva emlékek között kezdett el kalandozni. Emlékezett a gyermekkori nyarakra, amikor barátaival a falu utcáin rohangáltak, a felnőttek figyelme nélkül, és a napsütéses napokra, amikor családjával kijöttek a partra piknikezni. A napszemüveg lencséiben tükröződő falu képe ezeket az édes emlékeket hozta vissza, mintha a múlt és a jelen egy pillanatra összeért volna.
Ahogy Éva tovább nézte a tükröződést, észrevett egy kisgyermeket, aki éppen most építette homokvárát nem messze tőle. A kisfiú ugyanúgy mosolygott, mint ahogy ő is mosolygott egykor, és az őszinte öröm látványa melegséggel töltötte el a szívét. A napszemüveg mögött lévő világ és a valóság közötti határ egyre inkább elmosódott, ahogy Éva a múlt és a jelen varázslatos pillanataiban elveszett.
A nap lassan kezdett lemenni, aranyszínűre festve az eget és a Balaton vizét. Éva felállt, letörölte a homokot a lábairól, és felvette a napszemüveget. Ahogy a lencsék mögül nézett a falura, az ismerős táj újra élesen kirajzolódott előtte. A valóság visszatért, de a tükröződésben látott álmok és emlékek örökre vele maradtak.
A napszemüveget viselve elindult a falu felé, a tükröződő kép élénk emlékével a szívében, és tudta, hogy ezek a pillanatok mindig részei lesznek az életének, akárcsak a homokban heverő napszemüveg tükröződése.
