Egy régi, titokzatos keleti piac mélyén, ahol az illatok és a színek kavalkádja betöltötte a levegőt, állt egy kis bolt, amelyet csak kevesen ismertek. A bolt belsejében, a polcokon különféle kincsek sorakoztak: finom textíliák, ékszerek, és titkos elixírek, de a legkülönlegesebb tárgy egy apró, selymes fényű, aranyszínű parfümszóró volt, amely már messziről magára vonta a figyelmet.
Ez a parfümszóró egyedi volt, nemcsak megjelenésében, hanem történetében is. Külső díszítései arabeszk stílusban készültek, aprólékosan kidolgozott minták, amelyek mintha mesés történeteket rejtettek volna magukban. A selymes, szatén hatású réz ragyogása különleges fényben tündökölt, ahogy a nap sugarai megvilágították. A minták között színes és csillogó felületek játszottak, mintha a parfümszóró minden egyes kis részlete egy-egy ékkő lenne.
A legenda szerint ez a parfümszóró valaha egy gazdag hercegnő tulajdona volt, aki a legkifinomultabb illatokat kereste, hogy elbűvölje a világot. A parfüm, amelyet ebbe a különleges szóróba töltöttek, nem volt akármilyen illat; azt mondták, hogy az a virágok esszenciája, amelyet csak éjfélkor, a legmélyebb álmok idején lehetett begyűjteni. Ez az illat magában hordozta a szenvedély, a rejtély és a vágy erejét, amelyet minden cseppje közvetített.
A parfümszóró most csendesen pihent a polcon, várva arra, hogy valaki újra felfedezze, és új életet leheljen belé. Ahogy valaki a kezébe vette, érezte az évek súlyát és az időn átívelő varázslatot, amelyet magában hordozott. Egyetlen permet a szóróból elég volt ahhoz, hogy az egész helyiséget betöltse a misztikus illat, amely azonnal visszarepítette a múltba, a hercegnő palotájába, ahol az éjszaka csendje a legmélyebb titkokat rejtette.
Ez a parfümszóró több volt, mint egy egyszerű tárgy; egy kapu volt egy másik világba, ahol minden illat és minden minta egy új történetet mesélt el.
