Toszkán üveg

Egy kép, egy történet – 2024.08.25.

Egy réges-régi üvegműhely poros polcain hevert egy különleges palack, amely kívülről ugyan egyszerűnek tűnt, ám belsejében egy egész világot rejtett. A palack belsejében egy toszkánai szőlőbirtok tündöklött, amely mintha megelevenedett volna a tűző délutáni nap fényében.

A nap alacsonyan járt már az égen, a fény aranyló színekbe burkolta a dombokat, és meleg fénysugarakkal simogatta a szőlőtőkék leveleit. Egy kőösvény kanyargott végig a birtokon, amely elvezetett egy régi, fából készült szekérhez. A szekéren hatalmas boroshordók pihentek, mintha arra várnának, hogy megtöltsék őket a szüret ízletes nedűjével. A közelben egy kutya szundikált egy fa árnyékában, míg a szőlőtőkék között két ember fáradhatatlanul dolgozott. Egy apró patak csörgedezett halkan a szőlősorok mellett, dallamos csobogásával megteremtve a béke és harmónia érzetét.

A palack bal oldalán egy magányos alak állt, arccal kifelé, mintha a külvilágba vágyakozott volna. Szemei az üveg mögött messzire révedtek, talán a messzeségben húzódó hegyek vonalát fürkészték, ahol a látóhatáron ciprusfák sorakoztak katonásan. A szél lágyan meglengette a leveleket, és a madarak csapatokban szelték át az eget, mintha ők is részesei lennének ennek az idilli tájnak.

Egy kis házikó állt az egyik domb tetején, amely körül egy kis család készülődött a naplemente előtti vacsorára. A ház mellett egy fa alatt piknikasztal terült el, rajta borospoharak, friss kenyér és érett sajtok csábították a szomjas és éhes vendégeket. A távolban egy másik szekér indult el a ház felé, megrakva a frissen szedett szőlővel, míg a palackon belül a világ nyugodtan folytatta csendes, harmonikus életét.

Az üvegben rejtőző világ egyszerre volt valóságos és álomszerű, mintha egy régmúlt idők emléke lenne, amit az üvegműves mester keze gondosan megőrzött az utókor számára. Aki csak rápillantott, azonnal elmerült ebben az idilli világban, ahol az idő megállt, és minden egyes pillanat a toszkán napfény aranyában fürdött. Az üvegpalack maga volt a varázslat, amely egy darabka Toszkánát zárt magába, hogy az örökké tartson.

Hasonló cikkek

Egy kép, egy történet – 2025.10.16.

Volt egyszer, réges-régen, egy erdő, ahol minden évszaknak saját őrzője élt. A télnek ott volt a Hóbagoly, aki fehér szárnyával altatta el az erdőt. A tavaszt a Zöldszív nevű szarvas vezette, aki minden lépésével új virágot hívott elő a földből.

Tovább olvasom »

Egy kép, egy történet – 2025.10.15.

A férfi a verandán ült, az aranyló októberi fény lassan csordogált végig a fák ágai között. A levegőben ott volt az ősz illata – a friss leveleké, a tűzrakás füstjéé, és valami másé is: az emlékezésé. Előtte az asztalon két

Tovább olvasom »