Egy nap, Afrika szívében, egy titokzatos asszony, akit a helyiek csak Zaarának neveztek, magához vonzotta az emberek figyelmét. Zaarának különleges kisugárzása volt, mintha maga Afrika földje elevenedett volna meg benne. Arcát mindig egy fekete-arany kendő takarta, mely a sivatag kirepedezett földjére emlékeztetett. A kendő szorosan ölelte körül fejét, haját sosem látni, mintha a természet maga adta volna rá ezt a különleges díszt. Az arca tökéletes volt, de valami különös és megfoghatatlan.
A szemei… Ahogy a helyiek mesélték, olyanok voltak, mintha aranyból készültek volna. Ragyogtak, szinte világítottak az árnyékosabb napokon is, mintha egy ősi erő sugározna belőlük. Amikor valaki belenézett ezekbe a szemekbe, érezte, hogy Afrika története tárul fel előtte: a forró homok, a végtelen sivatag, a titokzatos ősi civilizációk emlékei, mind ott tükröződtek ezekben az aranyszínű szemekben.
Zaarának az arca nem volt teljesen sima, finom repedések jelentek meg rajta, mintha az arany, amely a szemeiből sugárzott, lassan kiterjedt volna a bőrére is. Ezek a repedések épphogy láthatóak voltak, és olyan mintát formáltak, mint a sivatagi föld, amely hosszú szárazság után kezd szétválni. Az arany színek ezekben a repedésekben különösen fénylettek, mintha az asszony arca a föld és az ég misztikus kapcsolata lenne.
Zaaráról kevesen tudtak, és még kevesebben értették valódi erejét. Egyesek szerint a sivatag őre volt, egy ősi szellem, aki Afrika aranyát őrizte. Mások úgy hitték, hogy ő maga a kontinens lelke, aki mindenkit figyelmeztetett: ne feledjék el, honnan jöttek, és tiszteljék a természet erejét.
Az emberek, akik találkoztak vele, mindig elvarázsoltan tértek vissza. „Afrika aranya” – mondták róla. Nemcsak azért, mert a szemei olyan fényesen ragyogtak, mint az arany, hanem mert a jelenléte, a kisugárzása olyan gazdag volt, hogy Afrika mélységeit, szépségeit és titkait idézte meg mindenkiben, aki csak rápillantott.
Azóta is, ha valaki azt kérdezi a sivatag peremén élőktől, hogy mi Afrika valódi kincse, nem a gyémántokat vagy aranyat említik. Zaarára gondolnak, és az arany szemekre, amelyekben a kontinens összes története ott rejtőzik.
