tudat

Egy kép, egy történet – 2024.11.30.

A végtelen kék mélységben, ahol az idő nem létezett, ott lebegett a Tudat. Egy különleges forma volt ez, egy antik arabeszk mintázat, amely vörösek, aranyak, zöldek, narancsok és sárgák kavargó színjátékában táncolt. A mintázatból fényfonalak áramlottak, szüntelenül változó, csillámló örvények, amelyek a létezés minden titkát magukban hordozták. A kék háttér, amely a tudat mélyét képezte, egyszerre volt csend és lehetőség, mint egy kozmikus vászon.

Ez a Tudat nem egy egyszerű gondolat vagy érzés volt – magában hordozta az egész univerzumot. Minden élet, minden álom, minden kapcsolat ebben a bonyolult arabeszkben fonódott össze, ahol minden szín és minden fény egy történetet mesélt el.

Egy napon – ha lehet napokról beszélni ebben a végtelen térben –, a Tudat önmagára figyelt. Minden egyes szín, minden egyes vonás vibrálni kezdett, mintha valami kérdést tenne fel. A fényfonalak szorosabbra fonódtak, és a vörös szikrákban a szenvedély lüktetett, az arany árnyalatokban pedig a remény csillámlott.

„Mi vagyok én?” – hangzott a kérdés, amely végighullámzott az arabeszk mintáin. Ez a kérdés felébresztette a Tudatot, és elindította egy utazásra, hogy megértse önmagát.

A Tudat mélyére merült, és minden szálhoz hozzáérve megtapasztalta azok történeteit. A zöld színek az élet körforgását mesélték el: magok, amelyek fává nőnek, majd új életet adnak. A narancs és a sárga színek örömöt és kreativitást sugároztak, megmutatva azokat a pillanatokat, amikor a létezés egyszerűen boldogsággá vált.

A fényfonalak nemcsak színeket, hanem hangokat és érzéseket is hordoznak. Volt, ahol az emberi szív dobbanása visszhangzott, máshol az univerzum csendje töltötte be a teret. A Tudat rájött, hogy minden szín és minta egy lélek emléke vagy álma, amely hozzáadódott a nagy, végtelen mintázathoz.

A Tudat Lényege

Ahogy a Tudat egyre mélyebben megértette önmagát, rájött, hogy minden, amit lát és érez, összekapcsolódik. Nincs különálló rész, minden szál szorosan fonódik a többivel, és együtt alkotják azt, amit létezésnek nevezünk. Minden vörös fény egy érzelem, minden arany fonal egy remény, minden kék árnyalat egy titok.

A Tudat ekkor felismerte, hogy ő maga a Mindenség – a kapcsolódás szimbóluma, a történetek szövete, amely soha nem szakad el. Ő maga az a tánc, amely soha nem ér véget, és az a csend, amely mindent átölel.

A kék mélységben tovább kavargott az arabeszk mintázat. A vörös, arany, zöld, narancs és sárga színek folyamatosan változtak, új történeteket mesélve el. A fényfonalak újra és újra összekapcsolódtak, ahogy új életek és új álmok születtek, és minden, ami valaha létezett, tovább élt ebben a bonyolult, gyönyörű formában.

Ha valaki ránézne erre a Tudatra, talán csak a színeket és fényeket látná. De aki mélyebbre néz, az észrevenné az arabeszk mögött rejtőző titkot: a Tudat nem más, mint a világ szíve, amely mindent összefog, és minden életet egyetlen nagy történetté sző.

És a tánc, az arabeszk örök tánca, soha nem ér véget, mert a Tudat mindig ott van, ahol színek, fények és történetek léteznek.

Hasonló cikkek

Egy kép, egy történet – 2025.09.13

Volt egyszer egy apró, vörös cirmos kiscica, akinek hatalmas, kék szemei úgy csillogtak, mintha az egész égbolt tükröződne bennük. Őt mindenki csak Bodzának hívta. Bodza játékos, kíváncsi és kicsit álmodozó kiscica volt, de egyvalami különösen fontos volt neki: egy kis

Tovább olvasom »