Egy napsütötte, felhőtlen égbolt alatt egy hatalmas, büszke gólya repült, csőrében egy díszes fonott kosarat tartva. A kosárban egy apró, huncut szemű baba üldögélt, zöld szemei kíváncsian csillogtak, miközben egy kék és egy rózsaszín szalagot szorongatott a kis kezeiben. A pacifier vidáman billegett a szájában, mintha csak egy nagy kaland közepén lenne – és ez így is volt!
A gólya, akinek mindig is volt érzéke a humorhoz, méltóságteljesen tartotta a kosarat, ám szíve mélyén izgatott volt – vajon hová is kell pontosan vinni ezt a különleges babát? A kosár oldalán egy üres címke díszelgett, amin általában a célállomás neve állt volna. De most… semmi! Egyetlen betű sem árulta el, hogy a baba hová tartozik.
A kis jövevény persze nem zavartatta magát. Vidáman rágcsálta a pacifierét, néha ráncigálta a szalagokat, mintha ő maga is dönteni akarna, hogy hová szeretne kerülni. A gólya óvatosan megrebbentette szárnyait, és eltöprengett. Lehetséges volna, hogy ezt a babát ő maga választhatja ki, hová tartozik?
– Hát ez aztán egy érdekes küldetés! – gondolta a gólya, miközben a földre pillantott. Lent kedves kis házak sorakoztak, kanyargós ösvények vezettek csodálatos családokhoz, mindegyik házból szeretet áradt. A szél finoman megsuhogtatta a kosarat, mintha maga is sugallni próbálna valamit.
A baba közben egy játékos mosolyt villantott a gólyára, majd cinkosan pislogott, mintha azt mondaná: „Nos, kedves gólya, mit gondolsz, hová menjünk?”
A gólya megállt egy percre a levegőben, szemügyre vette a világot, és végül egy barátságos, meleg fényekkel teli ház felé vette az irányt. Ott, a kertben egy pár állt, akik épp az eget kémlelték, mintha vártak volna valamire… vagy valakire.
A gólya szépen leereszkedett, majd puhán letette a kosarat a ház küszöbére. A baba egy huncut mosollyal elengedte a szalagokat, és a gólya tudta: ez volt a tökéletes hely.
Ahogy a ház ajtaja kinyílt, és a meglepett, de boldog pár lehajolt a kosárhoz, a gólya elégedetten nézett vissza a munkájára. Ez a baba pontosan ott van, ahol lennie kell.
Aztán, egy utolsó elegáns szárnycsapással, a gólya elrugaszkodott a földről, és boldogan repült tovább a kék ég felé. Még egy küldetés teljesítve – és ki tudja, lehet, hogy hamarosan újra várja majd egy kosár, egy címke… és egy újabb kis kalandor.
