A sűrű ködbe burkolózó erdő mélyén egy ősi legenda keringett: a rég elveszett idővonatról, amely a múlt és a jövő között ingázott, megállás nélkül. Az emberek csak suttogva mesélték a történetet – egy gőzmozdonyról, amely az éjszaka közepén megjelent a semmiből, majd eltűnt, magával ragadva azokat, akik elég bátrak voltak felszállni.
Egy éjszakán Áron, egy kíváncsi kalandor, elindult a ködös rengetegbe, hogy saját szemével lássa ezt a csodát. Ahogy mélyebbre hatolt az erdőbe, a fák sziluettjei egyre torzabbak lettek, mintha az idő maga is meghajlott volna körülötte. A levegőben fémes illat terjengett, és a csend nyomasztó súlyként nehezedett rá.
Aztán hirtelen megérezte a föld remegését.
A fák között vakító kék és arany fény kezdett lüktetni, mint egy óriási pulzáló szív. A ködből lassan kibontakozott egy hatalmas, feketén csillogó gőzmozdony. Az aranyló fényű időkapu tátongó szájából tört elő, mintha egy másik korszakból érkezett volna. A fényszórója izzott, a fémkerekek tompán csikordultak a láthatatlan síneken, a gőz pedig sűrűn kavargott körülötte, elnyelve a tájat.
Áron megdermedt. A vonat ablakai sötétek voltak, de egy pillanatra mintha árnyalakokat látott volna benne – utasokat, akik talán egy másik idősíkból figyelték őt. A mozdonyvezető alakja kirajzolódott a fülkében, arca elmosódott, mintha egyszerre lett volna öreg és fiatal. Egyik kezét felemelte, hívogatóan intett Áron felé.
A fiú szíve hevesen vert. Egy pillanatra átfutott rajta a gondolat: Mi lenne, ha felszállnék? Hová vinne? A jövőbe? A múltba? Egy olyan helyre, ahol az idő törvényei másként működnek?
De még mielőtt eldönthette volna, a vonat kürtje mély, földöntúli hangon felharsant. A mozdony lassan tovább gördült, és egyetlen lélegzetvételnyi idő alatt visszatűnt az időkapun keresztül, magával ragadva a ködöt és a remegő fényeket.
Áron egyedül maradt az erdő mélyén, a csendben. A fák újra nyugodtan álltak, a köd oszladozott, mintha semmi sem történt volna. De amikor a földre nézett, egy rozsdás régi jegyet talált a lábánál, rajta egy dátummal, amely még el sem érkezett.
A vonat vissza fog térni. És talán legközelebb ő is vele megy…
