A tó csendesen pihent a reggeli félhomályban. A víz felszíne olyan sima volt, mintha egyetlen érintés is megrepeszthetné a tükörként ragyogó felszínt. A part menti fák mozdulatlanul álltak, figyelve a víz lassú lélegzését. A felhők között a nap próbált utat törni, aranyfénye megcsillant a víztükrön, apró szikrákat hintve szét a tavon.
És ekkor történt a csoda.
A víz halkan fodrozódni kezdett, apró hullámok kavarogtak a tó felszínén, mintha valami láthatatlan kéz érintette volna meg. A víz belsejéből lassan, méltóságteljesen két hattyú emelkedett ki. De ezek nem voltak hétköznapi hattyúk – ők magából a vízből születtek.
Testük áttetsző volt, mintha a tó maga formálta volna őket a saját esszenciájából. Minden mozdulatuk lágy hullámokat vetett a vízen, de amint megálltak, ismét eggyé váltak a tó csendjével. A nap sugara áttörte a felhőket, és a hattyúk testén táncolva ragyogott, mintha ezer apró csillag lobbanna fel bennük.
A parton egy kislány figyelte a jelenést. Léna, aki mindig is hitt a tó titkos varázslatában, egy pillanatra visszatartotta a lélegzetét. A nagymamája mesélt neki egyszer egy legendát – egy történetet a víz hattyúiról, akik csak akkor jelennek meg, ha a világ egy pillanatra teljesen békés.
És most itt voltak.
A hattyúk nem féltek tőle. Lassan egymás felé fordultak, hosszú nyakukat kecses ívbe hajlítva, mintha egy régi táncot lejtenének a vízen. A tó tükrében alakjuk eggyé vált – egyetlen, tökéletes szívformát rajzoltak az égre.
Léna nem mozdult. Nem akarta megtörni a varázslatot. A szél gyengéden végigsuhant a tavon, és a hattyúk teste lassan újra hullámokba olvadt vissza. Egy pillanatra még ott voltak, aztán eggyé váltak a tóval, mintha soha nem is léteztek volna.
De Léna tudta, hogy megtörtént.
És amikor a nap végre teljesen kisütött, a tó csillogása egy titkos mosollyal köszöntötte a kislányt – egy csendes ígérettel, hogy aki hisz a csodákban, az megláthatja őket.
Talán egy másik reggelen, egy másik békés pillanatban, a víz újra formát ölt, és a hattyúk visszatérnek – emlékeztetve mindenkit arra, hogy a szépség, a varázslat és a csodák mindig ott vannak körülöttünk, ha elég figyelmesek vagyunk, hogy meglássuk őket.
