Egy kép, egy történet – 2025.03.19.

papírhajó

A tavaszi rét friss zöld fűszálai ringatóztak a lágy szélben, miközben a nap arany sugaraival beborította a tájat. Egy kis patak kanyargott végig a mezőn, kristálytiszta vize vidáman csörgedezett a kövek között, csillogva a délelőtti fényben.

A patak partján egy kisgyermek szaladt önfeledten, nevetése úgy csengett a levegőben, mint egy boldog dallam. Ő volt Lili, akinek a kezét már nem kellett fogni, mert tudta, hogy a világ egy nagy játszótér, tele felfedezni való csodákkal.

Előtte, a vízen, egy aprócska papírhajó úszott tova. A hajó hófehéren billegett a habok között, egyszerre volt törékeny és bátor, ahogy az áramlatok sodrásával küzdött. Lili saját kezével hajtogatta reggel, óvatosan, ahogy a nagyapja tanította neki.

„Minden hajónak van egy története” – mondta mindig a nagyapa. – „Csak el kell engedned, hogy megtalálja a saját útját.”

Lili boldogan figyelte, ahogy a kis hajó ringatózva halad előre. Néha a sodrás gyorsabb lett, néha apró örvények pörgették meg, de mindig továbbúszott, akárcsak egy igazi vitorlás a tengeren.

A kislány mezítlábas lábai puhán érintették a fűt, ahogy a patak mentén szaladt. A szellő játékosan borzolta össze a haját, ruhája libbent a mozgásban. Minden egyes lépésével közelebb érezte magát a kis hajójához, mintha ő maga is részese lenne az utazásának.

A patak egy pillanatra kiszélesedett, és a víz nyugodtabban folyt tovább. Lili megállt, szíve dobogott a várakozástól – vajon a kis papírhajó is megpihen itt egy pillanatra?

A hajó lassan sodródott tovább, majd egy apró hullám finoman megemelte, és újra útra kelt.

Lili elmosolyodott.

„Megtörtént! Elindult a saját kalandjára.”

Leült a patak partjára, figyelte, ahogy a papírhajó egyre távolodik, míg végül egy kanyarban eltűnt a szeme elől. De tudta, hogy a történet nem ért véget. A hajó most már egy másik világban folytatja útját, egy másik kaland felé.

És ő maga is így tett. Felállt, hagyta, hogy a szél megsimogassa az arcát, és boldogan elindult tovább – új kalandokat keresve, új történeteket szőve, tudva, hogy minden kis papírhajónak, és minden kis szívnek megvan a maga útja a világban.

Hasonló cikkek

retro

Egy kép, egy történet – 2025.04.04.

Valahol a hetvenes évek pezsgő stúdiófényében, ahol a zene mindig szólt és a levegő parfüm- és lakkillatú volt, ott állt ő – Stella, a divatvilág szívdobbanása. Fehér go-go csizmája hangosan koppant a padlón, amikor a stúdióba lépett. A miniruhája –

Tovább olvasom »