Volt egyszer egy kicsi, de annál nagyobb egyéniségű Chihuahua, akit Pöttynek hívtak. Nem azért, mert pöttyös lett volna, hanem mert a világ színeit mindig úgy érezte: egy pötty nem elég.
Pötty egy városi lakásban élt, ahol minden fal más színű volt, a gazdája pedig festő volt, akinek minden ötlete egy új színrobbanás volt. De Pötty nem csak a gazdi alkotásait csodálta – ő maga is művészet lett.
Egy nap, amikor a gazda épp Andy Warhol képeit nézegette inspirációért, Pötty felugrott az asztalra, és egy csóvált farkú vakkantással jelezte:
– Miért nincs még rólam pop-art portré? Hah? Én pont vagyok ilyen híres!
És a gazda nevetett, elővette a legélénkebb festékeit, és négyféle színárnyalatban megörökítette Pöttyöt:
- Citromsárga háttérrel, élénk rózsaszín szőrrel,
- Tengerkék füllel és narancs szemekkel,
- Lila-fehér pofival,
- És egy, amin csak a nyelve piros, mint egy igazi kis pop-hercegnőé!
A kép aztán ott lógott a falon – és Pötty mindenkinek megmutatta, aki csak bejött:
– Látod? Egy Chihuahua is lehet ikon!
Azóta, ha valaki belépett, egyből érezte: ez a kutya nem egyszerű házi kedvenc. Ő a pop-art szíve, a nappali dísze, a színes élet bajnoka.
És Pötty minden nap boldogan sétált a város utcáin, biztosan tudva:
„Nem kell nagyobbnak lenned – csak színesebbnek!”
