„Az a bizonyos szelíd délután”
Volt valami különös szépség abban a nyári délutánban – nem az ég színében vagy a virágzó hársfa illatában, hanem abban, ahogyan egy nő sétált végig a macskaköves utcán, könyvet szorítva magához, mintha csak egy jó barátot ölelne. A világ nem tudta, de ő tudta: ma van az a nap, amit mások születésnapnak hívnak, de ő inkább úgy gondolt rá, mint egy csendes megállóra az idő sodrában.
Nem volt szüksége különös dolgokra – csak a saját ritmusára, egy kis térre, ahol önmaga lehet. Nem vitt magával semmit, csak azt, amit évek alatt összegyűjtött: figyelmet, nyitottságot, és azt a derűs bölcsességet, amit nem lehet tanítani, csak élni.
Ahogy haladt a városka apró utcáin, többen is rámosolyogtak. Nem udvariasságból – hanem mert jó érzés volt látni őt. Sugárzott belőle valami, amit nem lehet megfogni: az a különleges nyugalom, amit csak az áraszt, aki már sok mindenen túl van, és mégis szelíd maradt.
Egy kirakat előtt megállt. Régi írógép állt benne, mellette egy kézzel írt mondat:
„Az élet nem rohan, csak mi futunk el mellette.”
Elmosolyodott. Ismerős volt ez az érzés. Már nem kergetett semmit. Tudta, hogy ami igazán fontos, úgyis megtalálja őt – csendben, egyszerűen, mindenféle zaj nélkül.
Egy kisfiú, aki éppen a járdára rajzolt krétával, hirtelen odanézett rá és megkérdezte:
– Néni, maga miért olyan mosolygós?
A nő csak leguggolt mellé, és annyit mondott:
– Mert ma egy kicsit még jobban szeretek élni, mint tegnap.
És ebben a mondatban ott volt minden. Nem kellett többet mondania. A fiú bólintott, mint aki megértette – és valószínűleg tényleg meg is értette.
Hazafelé már alig volt forgalom. A város lassan lecsendesedett, mint egy jó könyv utolsó oldalai. Az ablak alatt, ahol esténként olvasni szokott, most egy kis jegyzetlap várt: valaki, talán egy testvér, talán egy régi barát hagyta ott:
„Nem számít, hány éves vagy. Ami számít, az az, hogy hány szívhez értél már el.”
Ő csak elmosolyodott, belépett az ajtón, letette a könyvét, és egy pillanatra megállt. Nem számolt éveket. Csak azt tudta: ez is egy szép nap volt. Egy újabb fejezet, amit jó érzés volt megélni.
