Egy apró kávézóban, ahol a reggeli napfény üvegen keresztül csillogott a faasztalokon, mindig sorban álltak az emberek. Nemcsak a friss pékáru és az illatos kávé miatt, hanem egy titokzatos barista miatt, aki különleges ajándékkal bírt. Ő ugyanis sosem csak kávét készített – minden csésze tetején egy kis történetet rajzolt a tejhabba.
Egyik reggel egy fiatal lány lépett be a kávézóba. Fáradtnak és szomorúnak látszott, mintha valami nehéz terhet cipelne. A barista mosolyogva kérdezte:
– Mit hozhatok neked ma?
– Csak egy sima cappuccinót – válaszolta halkan.
Amikor a lány megkapta a csészét, a tejhab tetején nem egyszerű minta volt, hanem egy vidám kis állat arca: egy mosolygós vidra, akinek a szemei szinte életre keltek. A lány önkéntelenül elnevette magát, pedig napok óta nem mosolygott.
– Ez… olyan aranyos! – mondta csillogó szemmel.
A barista csak biccentett:
– Néha elég egy apró mosoly, hogy a nap jobb irányt vegyen.
A lány azon a reggelen nemcsak koffeinnel tért vissza a világba, hanem egy szikrányi reménnyel is. Onnantól kezdve gyakran járt vissza a kávézóba, és minden alkalommal új rajz fogadta: egy macska, egy madár, vagy éppen egy szív. És lassan, anélkül, hogy észrevette volna, a lelke is könnyebb lett.
