Van valami egészen varázslatos abban a gondolatban, hogy miközben te a kanapén a kedvenc sorozatodat nézed este nyolckor, a világ másik felén valaki már a másnapi reggeli kávéját kortyolgatja. Mintha az idő nem egyszerre folyna mindenhol, hanem mindenki a saját kis óráját követné. És valahol így is van: az időzónák emberi találmányok, amelyek rendet próbálnak vinni a káoszba – de közben számos furcsaságot szültek.
Az idő mérésének kezdete – a nap állásától az óráig
Ősidők óta figyeljük a Nap útját. A hajdani embereknek a felkelő és lenyugvó nap jelentette az idő múlását, a mezőgazdaságot pedig az évszakok ritmusa vezérelte. A városok kialakulásával jöttek az első napórák, majd a mechanikus órák – de mindez sokáig helyi időt jelentett. Egy városban dél akkor volt, amikor a Nap a legmagasabbra ért – a szomszédos településen pedig pár perccel korábban vagy később.
Ez addig nem volt gond, amíg nem utaztunk gyorsan. De amikor a 19. században megjelentek a vasutak, hirtelen problémává vált, hogy minden városnak „saját ideje” volt. Egy menetrendet képtelenség volt összeállítani úgy, hogy közben minden állomáson mást mutattak az órák.
Greenwich és a nagy megállapodás
A káosznak 1884-ben vetettek véget, amikor Washingtonban tartottak egy nemzetközi konferenciát, és kijelölték a londoni Greenwich csillagvizsgálót a „világidő” nulladik pontjának. Innen számítva osztották fel a Földet elméletben 24 időzónára, mindegyik 15 hosszúsági fok szélességben.
Ez volt az alap – a valóság azonban, ahogy lenni szokott, jóval bonyolultabb lett.
Nem 24, hanem több mint 38 időzóna
Papíron egyszerű: 24 időzóna, 24 óra. A gyakorlatban viszont ma több mint 38 különféle időeltolódás létezik. Miért? Mert az országok a saját igényeikhez alakították.
- India például nem egész órával, hanem +5 óra 30 perccel van eltolva Greenwich-től.
- Nepál még ennél is különlegesebb: +5 óra 45 perc!
- Ausztrália több időzónát is használ, és némelyikben félórás eltérések vannak.
Ezért fordulhat elő, hogy két szomszédos ország között nem egy óra, hanem csak fél óra a különbség – ami egy utazásnál igazán trükkös tud lenni.
A dátumválasztó vonal – amikor egy ugrással holnap lesz
Az egyik legfurcsább találmány a dátumválasztó vonal, amely a Csendes-óceán közepén kanyarog. Ez a láthatatlan határ választja el, hogy hol van „ma”, és hol van már „holnap”.
Ha például Hawaiiról átrepülsz a szomszédos Kiribati-szigetekre, egy teljes napot ugorhatsz előre: hirtelen más naptári napra érkezel. És fordítva is működik: ha keletről nyugat felé léped át, visszaugrasz egy napot.
Ez rengeteg mulatságos és néha bosszantó helyzetet okozott már. Képzeld el, hogy valaki kétszer ünnepli meg ugyanazt a születésnapot – előbb Nyugat felé repülve, majd vissza!
A világ furcsaságai időben
- Kína: Bár hatalmas ország, csak egyetlen időzónát használ. Így fordulhat elő, hogy Kína keleti részén normális időben kel a nap, nyugaton viszont csak délelőtt 10 körül.
- Oroszország: 11 időzónát fed le, de próbálják központilag összehangolni. Ez néha szinte lehetetlen feladat.
- Ausztrália: Az ország egy részében van nyári időszámítás, másik részében nincs – így előfordulhat, hogy két szomszédos városban nem ugyanaz az idő.
- Kiribati: Szándékosan „átugrotta” a dátumválasztó vonalat, hogy az ország minden része ugyanazon a napon legyen – még ha ez egy kicsit trükkös megoldás is.
Nyári időszámítás – amikor még mi is összezavarjuk magunkat
Mintha nem lenne elég bonyolult, még mi magunk is tetézzük azzal, hogy évente kétszer átállítjuk az órákat. A nyári és téli időszámítás ötlete az volt, hogy jobban kihasználjuk a nappali fényt. Csakhogy ez minden tavasszal és ősszel újabb káoszt hoz: „most akkor egy órával előrébb vagyunk, vagy hátrébb?” – ismerős a kérdés?
Ráadásul nem minden ország használja. Van, ahol igen, van, ahol nem, így az időeltolódás fél évig más, mint a másik fél évben. Nem csoda, hogy egy nemzetközi videóhívás megszervezése sokszor felér egy matematikai fejtörővel.
Miért fontos mégis?
Bár sokszor bosszantónak tűnik, az időzónák nélkül egyszerűen nem tudnánk összehangolni a világ működését. Gondolj csak bele: a repülőjáratok, a műholdak, a híradók, az internetes szolgáltatások mind arra építenek, hogy pontosan tudjuk, mikor van „most”.
És még valami: az időzónák emlékeztetnek arra, hogy ugyanazon a bolygón élünk, de mind más időt tapasztalunk. Egyetlen gömbön osztozunk, mégis sosem egyszerre élünk meg ugyanazt a pillanatot.
Az idő relativitása a mindennapokban
Az időzónák világa kicsit olyan, mint maga az élet: egyszerre logikus és zavarba ejtő. A tudomány rendet akart hozni, de az emberi igények, a politika és a földrajz miatt tele lett furcsaságokkal. És talán pont ettől izgalmas.
Amikor legközelebb egy másik országban élő barátodnak írsz, és azon gondolkodsz, hogy vajon már holnap van-e nála, jusson eszedbe: ez a kis különbség valójában összeköt minket. Mert bár más idő szerint élünk, ugyanazt a bolygót és ugyanazt az életet osztjuk meg – csak épp mindenki a saját óráján keresztül.
